9. Fejezet

9. Fejezet

A hét kellemesen telt el, még ahhoz képest is, hogy elég furcsa Tom-mal, a dráma tanárommal, közelibb viszonyba lenni a diák társaim előtt. Vicces, hogy egyáltalan nem érdekelte őket, amit persze nem bántam. De a gimibe szét szaggatak volna minket és olyan pletykák keringettek volna, főleg az Üzbég lányok közt... Egyetlen egy ember nem nézte jó szemmel ezt a kapcsolatot, az pedig George volt. Pedig Andriy is kedvelte Tom-ot, viszont George látott benne valami rosszat, amit én nem.

"Ugyan már, ne légy ilyen baljós öregasszony." Förmedt rá Andriy, miközben hárman reggeliztünk.

"Szinte azt lehet mondani, hogy flörtőlt az egyik professzor nővel." Emelte fel a hangját George és pókerarccal rám nézett.

"De mi van..." Kezdtem bele, viszont Andriy mérgesen rácsapott az asztalra.

"Attól, hogy te még láttál valamit, az nem bizonyítja azt, hogy Tom megcsalja Amy-t." Nézett komolyan Andriy George szemébe. George gyorsan kinyitotta a száját, mintha mondani akart volna valamit, de aztán hirtelen meggondolta magát és inkább belekortyólt a kávéjába. Azon a napon nem voltak egymással mézes-mázas és úgy éreztem, hogy ez az én hibám. De este mikor elvittem Rose-t sétáltatni, és visszamentem a lakásba, mindkettő fülig érő vigyorral fogadott engem.

"Aha... 'Amíg te elmész mi nézzük a Pretty Little Liars-t' Persze." Utánoztam gúnyosan Andriy hangját, aki még a beszólásom után sem hagyta abba a mosolygást. Esküszöm néha olyan ijesztő tudott lenni.

Péntek délután mikor vége lett a sulinak, megvártam míg Tom összepakol a terembe és együtt mentünk a lakásához. Megakarta mutatni a főzőtudását, de az egészből az lett, hogy inkább kínai kaját rendeltünk a sarki étteremből. Gyönyörű a konyhája, de látszik rajta, hogy nem igen használják. Éppen ezért olyan szép.

"Mit gondolsz a lakásomról?" Kérdezte kíváncsian Tom, miközben teát készített kettőnknek.

"Be kell vallanom, a kilátás nem semmi." A harminc ötödik emeleten voltunk, szóval igen, lenyűgöző volt a kilátás. "És amúgy is minden olyan rendezett. Az után a lakás utána miben New Haven-be voltál, ez maga a mennyország." Nevettem, mire Tom egyetértően bólintott.

"Ez tudod még is csak a sajátom és vigyázni akarok rá." Vonta meg a vállát és leűlt velem szembe a konyha asztalnál.

"Akkor már értem miért nem használod a konyhát." Ugrattam, mire Tom mosolyogva a szemét forgatta.

"De nézd milyen szép így." Tárta ki a kezét én meg csak nevettem rajta.

"Majd legközelebb áthívjuk Andriy-t, hogy tőrje be." Javasoltam, mire Tom felkapta a fejét.

"Amúgy hogy-hogy Andriy nem szakács iskolában tanul?" Kérdezte kíváncsian, mire elgondolkodtam. Valójában ez egy jó kérdés volt.

"Igazából ide is csak azért jár, mert George miatt felvették. Amúgy Andriy világ életében nem tanult." Válaszoltam még mindig elgondolkodva.

"Te miért az újságírást választottad?"

"Mindig is szerettem írni és újságot olvasni. Számomra ez egy jó dolog megosztani az emberekkel tényeket, híreket, érdekességeket." Vontam meg a vállam és Tom kíváncsi kék szemeibe néztem.

"Jó is vagy belőle. Tudod még kedden odaadtad az egyik eszédet és átolvastam. Jók az írói képességeid." Dícsért meg, mire elmosolyodtam. Jó volt tőle hallani ezeket.

"De te miért lettél dráma tanár?" Most jött az én fordulóm, hogy kérdezzek. Tom elmosolyodott.

"Mindig is szerettem a színházat, a musicaleket. Én is szerepeltem pár Broadway show-ban, de persze csak mellékszereplőként. Aztán arra gondoltam, milyen jó lenne ezt a színházi élményt megosztani diákokkal. Elmentem egy két éves iskolába, ahol kitanultam azt, hogy hogyan kell tanítani a drámáról. És most itt vagyok." Mesélte csillogó szemekkel. Tom-on látszódott is, hogy mennyire szereti azt, amit csinál. Én is reménykedtem benne, hogy ha eljutok odáig, hogy igazi újságíró legyek, hogy akkor majd én is fogom szeretni azt amit csinálok.

"Még csak egy hét ment el, de ebből is megtudom mondani neked, hogy remek dráma tanár vagy." Bíztattam, mire Tom elmosolyodott.

"Tudod, te vagy az én kedvenc diákom." Kacsintott rám, majd oda jött hozzám, letérdelt elém és felkapott a vállára. Majd bevitt a nappaliba miközben csiklandozott. Aztán tovább csókolt és egyszer csak arra eszméltem föl, hogy sípolást hallok a konyhából.

"Tom, a tea!" Kiáltottam fel hirtelen.

"Oh, el is felejtettem..." Állt fel hirtelen Tom. Később bekapcsolta a Vámpírnaplókat és a sorozatfüggőségről beszéltünk, ami mindkettőnknek meg van. Kiderűlt, hogy Tom valójában Monroe-ból jött, ami egy kis város New York City felett még New York államban. Tom-nak van egy húga, aki Észak Karolinában lakik. Tom szülei meg Long Island-en laknak egy óceánparti házban. Azt is megtudtam, hogy Tom hét évvel idősebb nálam, tehát akkor volt ő huszonhét. Tom mindig is egy inteligens srác volt és tudta hogy kell bánni a nőkkel. De a sötét oldalát soha nem láttam. Úgy gondoltam, hogy igazán nincs is neki. George viszont látott benne valamit, amit még a mai napig nem tudom hogyan. Tom szemeiben mindig is kedvességet láttam. Főként, hogy nyugodt óceán kék szemei néha maguktól mosolyogtak rám. Akárhányszor találkoztunk egy kutyával, vagy kisbabával, Tom mindig megállt játszani velük. Olyan ember volt, akit szinte minden nő kíván magának. Legalább is a legtöbbje. Szerettem Tom-mal lenni. Nem csak azért mert mellette érettnek éreztem magam és megbecsűltnek, ha nem mert tényleg jó volt vele lenni. Ennyit nem szoktam fiúval beszélni, mint vele. Persze Andriy-n kívűl. Tommal lehetett mindent csinálni. Együtt sportolni, színházba járni, vásárolni, állatkertbe menni, könyvesboltba elütni az időt, vagy könyvtárba. Vagy akár csak egy vasárnap este sorozatot nézni. Mindenre fogható volt és kellemes társ. Nem mellesleg remek szerető. Végre valaki képes volt elfelejtetni velem James-t.

Azomban egy nap előjött a téma. Épp George lakásában ebédeltünk egy szombati napon. November eleje volt még. Tisztán emlékszem, hiszen Mels szülinapja előtt volt egy nappal és ő is ott volt. Mind az öten ott ültünk George hatalmas ablakos ebédlőjében. Mels, Andriy és George nagyban beszélgettek a politikáról. Tom és én addig néztük az erdőt és a lehulló csodaszép faleveleket és arról beszéltünk, hogy néha milyen lenne a nagyvárosból elvonulni egy ilyen kis csendes helyre.

"Csak nem azt szeretnéd, hogy összeköltözzünk?" Ugrattam Tomot, mire ő komolyan felém fordult. "Azt szeretnéd?" Kérdezte határozott tekintettel.

"Nem tudom, én csak viccből mondtam." Szóltam zavartan, mire Andriy felé fordultam, hogy mentsem a dolgot.

"A sütit otthon hagytad." Néztem rá ijedten, mire Andriy csak felhúzta a szemöldökét. Valójában nem is akartunk hozni sütit, de nem jutott eszembe jobb mentő szöveg. Majd úgy, hogy Tom ne lássa, Andriy-nak jeleztem a szemeimmel Tom felé. Erre George pókerarccal Andriy felé fordul.

"Direkt kértem, hogy ne hagyd otthon. Úgy ettem volna a finom kókuszos sütiből." Duzzogott, mire Andriy mégjobban összezavarodott. "De én..."

"Nem baj, majd legközelebb." Szólt mosolyogva Mels és kihívta Andriyt az erkélyre megnézni valamit. Amíg Tom a telefonján csinált valamit, addig én eltátogtam George-nak egy köszönömöt, aki mosolyogva bólintott.

Az este későbbi része úgy telt, mintha ahogy a tinik szokták. Felelsz vagy merszet játszottunk és próbáltuk Andriy-t minél jobban megszívatni. Mert az olyan jó móka volt a kis naiv szöszivel. Aztán jöttem én. Tom kérdezett.

"Ki volt az első szerelmed? Bár nem mintha ismerném, csak kíváncsi vagyok." Mondta nevetve, mire George kérdőn, Mels határázottan, Andriy pedig ijedten nézett rám.

"A neve James. Egy orosz fiú." Vontam meg a vállam és próbáltam minél inkább a közömbös oldalamat.

"Klassz név." Mosolygott Tom és odaadta az üveget, hogy pörgessek. Ezzel a helyzettel még nem is lett volna semmi gond.

Később Tom és én előbb elindultunk Manhattan-be, mivel másnap Tom-nak kellett valami tanári konferenciára mennie, és ki kellett neki pihennie magát. Hogy felkészítsem a másnapra, elmentem vele. Haza fele az ő kocsijával mentünk és kicsit kínos volt, mert szinte csak én beszéltem a Globális felmelegedésről, míg ő némán hallgatott és csak néha hümmögött bele. Valószínűleg unta a beszédem, vagy már a másnapra koncentrált.

"Tom, valami baj van?" Hagytam félbe a jegesmedvékről való beszédemet. Tom először csak megvonta a vállát és megcsóválta a fejét. Amint átértünk a Queensboro hídon, Tom-ból kitőrt a dolog.

"Tudod beszélgettem Andriy-val míg te, Mels és George kártyáztatok. És elmesélte, hogy ez a James gyerek mennyire fontos volt neked. Sőt, még mielőtt találkoztunk volna, akkor is még ő járt a fejedben, pedig ezer éve nem találkoztatok." Magyarázta Tom és magamban szidtam Andriy-t, hogy miért kell ilyeneket elmondani a hátam mögött Tom-nak. Nem arról van szó, hogy az érzéseimet akarom elrejeteni Tom elől, de legalább tudtam volna róla, hogy Andriy miket beszél.

"Szóval csak kételyek vannak bennem, hogy csak azért vagy velem, hogy elfelejtsd őt?" Fordult hirtelen felém, amint a lámpa zöldre váltott. Kérdőn nézett a szemembe és kissé már fenyegetően. A többi autós mögöttünk már türelmetlenűl dudálni kezdett.

"Tom, persze hogy nem azért jöttem veled össze." Nyökögtem ki ijedten.

"Akkor mondd azt, hogy szeretsz." Nézett még mindig fenyegetően. Már nagyon idegesek voltak mögöttünk.

"A lámpa már..."

"A francba Amy, csak mondd azt hogy szeretsz! Mondd a szemembe és ne hazudj!" Csapott rá a kormányra és ilyen dühösnek még soha nem láttam. Pedig igazán ezzel az egész dologgal nem volt semmi különös. De az ijedtségemen urrá kellett lennem és lassan megfogtam a karját. Döhüsen a kormányra volt támaszkodva és feszülten azt nézte.

"Szeretlek." Mondtam neki, mikor az érintésemre rámnézett. Mintha könnyek is lettek volna a szemében. Akkor szerencsére újra piros volt a lámpa és Tom-nak volt ideje összeszedni magát.

Az út a házához csendesen és kínosan telt. Végig a combján volt a kezem és próbáltam minél nyugodtabb lenni.

Mikor a lakásán voltunk, töltöttem neki egy pohár bort. Miközben ő némán ült a konyhai pultnál, addig én elmosogattam és rendet raktam körülötte. Próbáltam nem megszólalni. Tom mikor végzett a borával, egy szó nélkül elment zuhanyozni és én addig megágyaztam neki a szobájába. Sőt még ruhát is készítettem ki neki, hiszen még előtte levő nap megkért rá. Mikor végzett a fürdőben, lassan bejött a szobába. Ott álltam némán az ágya szélén és a tiszta nadrágjait hajtogattam. Tom odajött hozzám és hátulról átkarolta a derekam.

"Ne haragudj, hogy olyan idiótán viselkedtem veled. Nem lett volna szabad. Csak sajnos már voltam hasonló szituációban." Sóhajtott és én meg megfordultam és mélyen a szemébe néztem.

"Nem lett volna semmi jogod hozzá." Váltottam egy kicsit erősebb hangnemre, mert nem akartam azt éreztetni vele, hogy mindjárt megbocsájtok neki, amivel azt jelezném, hogy nem olyan nagy dolog amit tett. Már pedig igenis az.

"Sajnálom." Húzott magához, amint leült az ágyra. Kicsit ellenkeztem. Nem akartam magam olyan könnyen adni.

"Oké, akkor csak feküdj ide mellém és elmesélem miért érintett ilyen érzékenyen a téma." Mondta gondterhelten és úgy gondoltam, ez még belefér. Letettem a fejem Tom vállára és a plafont néztem, ahol a kis lámpák olyanok voltak, mintha csillagok lettek volna.

"Volt egy lány, akit nagyon szerettem. Nyolc éve ismerkedtünk meg és két éve szakítottunk. Valójában Lea csak azért járt velem, hogy elfelejtse az előttem levő nagy szerelmét. És ezt ő maga vallotta be, a kapcsolatunk végén. Képzelheted milyen szarul éreztem magam, mikor megtudtam, hogy öt évig szinte csak tetette hogy úgy szeret, mint ahogy anno a régi barátját szerette." Mesélte nosztalgikus hangon Tom, de a szemeiben láttam a fájdalmat.

"Hogy tud valaki öt éveig színészkedni?" Kérdeztem felháborodottan, mire Tom felhorkantott.

"Lea a Broadway egyik legtehetségesebb színésznője. Azt is lehet mondani, hogy rajtam gyakorolt naponta." Mondta keserűen Tom, aztán felém fordult.

"De tudom, hogy te nem vagy olyan. És nagyon sajnálom amiért ezzel vádoltalak." Sóhajtott, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Aznap este ott aludtam Tom-nál. Másnap reggel egyedül ébredtem a hűvös ágyában. Még éreztem a bőrének illatát, de sajnos magamra hagyott. Amit előre kikészítettem a székre neki ruhát, az eltűnt és helyette az ő köntöse volt oda terítve. Amint kikeltem a hűvös szobába, magamra terítettem a köntösét és kimentem a konyhába. Készítettem magamnak egy kávét és leültem az ablakba. Ott lassan eliszogattam, majd közben írtam egy sms-et Mels-nek, hiszen az nap volt a születésnapja. Úgy volt, hogy elmegyünk megnézni valami jó filmet aztán meglátogatunk egy jó kis éttermet ahol annyi burrítót ehetünk amennyit csak akarunk. Mels azt akarta, hogy ne legyen semmilyen buli sem, nem akar részeg lenni mert másnap tanítási nap lesz a Yale-en. Viszont amikor írtam neki üzenetet, úgy válaszolt, hogy: "Ma este mehet a buli?" Erre a válaszra muszáj volt felhívnom.

"Nem úgy volt, hogy nincs semmi durvulás?" Kérdeztem nevetve mire Mels morgott egyet.

"Nem olyan bulira gondoltam. Mit szólnál egy chippendale bárhoz? Tudod olyanra gondoltam amiről mindig is álmodtunk." Fejtette ki végűl, hogy mire gondol.

"Jól hangzik de én inkább kihagyom. Nekem most itt van Tom. Nem érdekel más srác." Mondtam határázottan mire Mels mérges lett.

"Miért ő szerinted a te helyedben kihagyan egy ilyen alkalmat? Persze nem azt mondom, hogy chippendale bárba, de mondjuk egy sztriptíz bárba. Bár az előbbin sem lepődnék meg." Tette hozzá gúnyosan.

"Mels!" Förmedtem rá.

"Na jössz vagy jössz?" Kérdezte türelmetlenűl mire én egy kicsit hallgattam és jobban végig gondoltam a dolgot. Végül is ez nem megcsalás. Ő is nézegethet meztelen nőket újságokban vagy naptárakon, a pornóról meg ne is beszéljünk. Ezzel még nem árthatok a kapcsolatunknak. Csak annyi, hogy idegen fiúkat nézek amint vetkőznek és ezt már régóta terveztem és a kapcsolatunk nem állíthatja meg az álmaim megvalósítását.

"Oké, mikor?" Sóhajtottam mire hallottam Mels gonosz kacaját.

"Hétkor kezdődik egy jó műsor." Válaszolt és megbeszéltük még a részleteket.

↔

Hatkor találkoztunk egy kávézóban és ettünk egy kis finom vacsorát még a nagy parti előtt. Nem sokkal később elmentünk Manhattan felhőkarcolói részére a Lower Manhattanbe. Nem hittem volna, hogy az egyik utcában ennyi szórakozó hely van a tőzsde irodák szívénél. Bár néha az üzletembereknek is kell egy kis kiruccanás. Mels és én bevetettük a hamis igazolványt megint, ugyanis Mels még megtartotta a kártyákat. Sajnos még kellett mindkettőnknek egy év, hogy legálisan igyunk egy nyilvános bárban.

"Nézd ezt a sok srácot." Mutatott egy képre Mels amint beléptünk a bár első részébe, ahol ott lehetett hagyni a kabátokat, vagy vízes esernyőket. A képen jó pár srác pózolt csupasz felső testtel.

"A sok izomagy." Nevettem gúnyosan.

"De legalább vetkőznek nekünk." Tette hozzá jogosan Mels.

Beléptünk a bár belső részébe és hát igen, olyan dolgok tárultak elénk amit egy nőnek legalább egyszer látnia kell az életében.

Mindenesetre mi jól szórakoztunk és kicsit ittunk is. De nem vittük túlzásba. Csak egy kis martini meg hasonlók. Mels egy persze egy picit elvetette a sulykot a dologgal és mikor az egyik srác kérdezte, hogy akar e tőle magán táncot, Mels elszólta magát.

"Hogyne, nem is kell nekem jobb a huszadik születésnapomra." Csattant fel boldogan, mire a biztonsági őr oda kapta a fejét.

"Húsz?" Kérdezett vissza, mire Mels észbekapott.

"Huszat mondtam volna? Nem lehet, hogy rosszul hallotta?" Próbált kitérni a dologból, én addig inkább csöndbe maradtam. Ez a része Mels része volt, hisz ő akart ügyvéd lenni. Ha megszólalok, akkor biztos elszúrom.

"Tisztán hallottam amit mondott, kisasszony. És mi van a barátnőjével, ő sem huszonegy?" Mutatott felém, mire én előkaptam az igazolványomat és a kezébe nyomtam. Az őr alaposan átvizsgálta és egy kicsit felhúzta a szemödlökét. Ebből a kérdő tekintettből rájöttem, hogy valami nincs rendben.

"Miss Nick, ez az igazolvány hamis. És gyanítom, hogy a kedves szülinaposé is." Mosolygott gúnyosan, majd elővette a bilincsét és megbilincselt minket. Nem lett volna akkora gáz, ha nem talált volna az italunkba drogot. Persze nem hitte el, hogy nem mi csempésztük bele, de ki hitte volna el? Már csak az volt a kérdés, hogy ki volt az a "kedves" ember aki ezt tette velünk...

Beültünk Mels és én a rendőrautóba, majd bevittek minket az őrsre. Ott egy cellába raktak minket és közben rengeteg tesztet elvégeztettek velünk. Kiderűlt, hogy az alkoholon kívűl nincs más anyag a szervezetünbe, szóval a drogot akkor rakták a poharunkba miközbe a rendőrrel beszélgettünk. Az végűl rájött, hogy látta ahogy a vetkőzős fiú a poharainknál nyúlkál de nem törődött vele, hiszen a mi kis korúságunk nagyobb dolognak számított.

Még aznap este elkapták a srácot és letartóztatták. Még az örsön találkoztunk is vele és Mels mérgesen tökön rúgta mikor a rendőrök nem figyeltek. Két percig levoltam fagyva és Mels csak gúnyosan mosolygott.

"Ez sokkal jobb érzés volt, mint hogy nézzelek amint vetkőzől." Mondta neki Mels és visszaűlt a helyére. A srác fájdalmak közepette távozott egy másik cellába.

"Szöszi, itt az ideje telefonálni valakinek aki kihozhat titeket." Fordult felém az a rendőr aki behozott minket. Kiléptem a cellámból, az egyik kezem hozzá volt bilincselve a rendőr másik kezéhez. Nem akartam anyuékat ilyen szörnyű dologgal terhelni, és amúgy se tudtam volna a szemük elé állni. George meg még ő sem volt igazán nagykorú szóval hívtam Andriy-t, aki ugyebár két évvel volt idősebb nálam. De nem vette fel. A rendőr türelmetlenűl állt mellettem. Hirtelen beugrott Tom, de nem tudtam fejből a számát, mert ugyebár a mobilomat elvették, és nem voltam biztos benne, hogy már végzett a konferencián.

"Szóval... van már végre valaki akit tudsz hívni?" Kérdezte a rendőr.

"A dráma tanárom az egyetemről. De ő most valami konferencián van és nem tudom a telefonszámát fejből." Sóhajtottam, mire a rendőr bólintott.

"Nyomozd ki, hogy hol van ez a konferencia és hívd fel a biztosát." Szólt a kolégájának, majd ismét felém fordult. "Mi a neve a tanárodank?"

"Thomas Ruder." Mondtam gyorsan és hallottam Mels morgását a cellából. Biztos voltam benne, hogy nem örűlt neki, hogy Tomot hívtam segítségűl.

"Rendben, értesítjük őt, addig is visszamehet a cellájába Miss. Nick." Vette le rólam a bilincset és visszakísért Mels-hez. Leültünk a cella egyik sarkába aztán lehet hogy el is aludtunk egy picit, mivel a rendőr ébresztett fel minket.

"Itt a tanárod." Szólt kicsit sem kedvesen, majd gyorsan felálltam és a rácshoz rohantam. Tom lassan jött oda hozzám és láttam rajta, hogy kicsit sem boldog.

"Amelia mi a francot műveltél?" Préselte ki halkan a szavakat a majdnem csukott száján.

"Sajnálom. Én nem akartam csalódást okozni." Szóltam bocsánatkérően és elkezdtem pityeregni.

"Biztos úr, haza vihetem őket?" Kérdezte a rendőrt Tom, addigra már nem annyira dühösen.

"Vigye. Most az egyszer elnézem nekik. De tanácsolom, hogy inkább jövő Decemberben bulizzanak, hiszen akkor már mindkettő betőlti a huszonegyet." Mondta gúnyosan a rendőr és kinyitotta a cellát. Mels rohanva ment ki a helyről és leállt beszélni, pontosabban könyörögni a rendőrnek, hogy ne legyen ez benne a nyilvántartásában, szóval akkor nem lesz nyoma hogy itt jártunk és nem kell ez miatt égnie a többi ügyvéd tanonc mellett. Meg akkor később se lesz vele problémája ha majd munkát keres. Azt már nem tudtam meg, hogy a rendőr mit mondott, mivel Tom megfogott a karomnál és kiráncigált az utcára.

"Elmegyek egy fontos konferenciára, erre te meg fogod magad a kis bajkeverő barátnőddel és elmentek egy felnőtt nők számára való szórakozóhelyre! Hát ez marha jó Amelia!" Kiabált velem Tom és idegesen belerugott az autójába.

"Tudod már elegem van abból, hogy gyerekként kezelsz!" Fakadtam ki és most nem akartam olyan elnéző és csendes lenni vele, mint előtte nap. Néha már meg kell védeni magunkat.

"Én nem kezelnélek gyerekként, ha nem úgy viselkednél, mint egy problémás tini lány aki a szülei ellen próbál tiltakozni!" Vágott vissza, mire én mégjobban dühös lettem.

"Csak mondj egy olyan alkalmat amikor úgy videlkedtem mint egy problémás tini lány!" Kiáltottam vissza és kérdőn ott álltam előtte. Tom nem szólt semmit. Láttam rajta, hogy gondolkodik, de nem jut semmire.

"Ez nem normális, hogy ezen a hétvégén már másodszorra veszünk össze." Fogta meg a fejét Tom és próbált lenyugodni.

"Mindenkinek vannak problémái, ez nem csak velünk esik meg." Szóltam kicsit higadtabban és még mindig kábé két méterre álltunk egymástól.

"De én nem szeretem a vitákat." Sóhajtott Tom és leült a kocsinak a motorháztetőjére.

"Ki az aki szereti?" Tártam ki a kezem kérdőn.

"A húgom. Ő egy bestia." Nevette el magát, mire én is így tettem a mosolya miatt. Tom odahúzott magához és megcsókolt.

"Nem akartalak leégetni a konferencián." Mondtam könyekkel a szemembe. Tom megpuszilta a fejem tetejét.

"Nem azért volam dühös mert leégettél, de amúgy nem, ha nem azért mert bajba keverted magad. Nem akarom, hogy bajod essen." Szólt mélyen a szemembe nézve. "Szeretlek Amelia."

"Én is szeretlek téged." Suttogtam és hozzá bújtam, ahogy csak tudtam.