If you love someone, let it go. If it comes back to you, its yours forever. If it doesn’t, then it was never meant to be.

2013. június 17., hétfő

Prológus



Prológus

Lassan hallgattam a nagy város zaját a Central Parkból. A pad, amin ültem, kissé hűvös volt. Kora tavasz sosem kellemes New York-ban. Az ember nem tudja eldönteni, most téli kabátot kapjon még fel, vagy már jó  a tavaszi is. Mindenesetre beszívtam a kevésbé friss levegőt és elindultam a célom felé. Nem néztem az emberekre. Ideges voltam ahhoz, hogy bárkit is észre vegyek. Viszont mikor lementem a metró állomáshoz  és elővettem a pénztárcám, valaki belémrohant és az apróim elgurúltak szerte-széjjel a padlón. "Már csak ez hiányzott!" Morogta az illető, ki oly szépen nekem jött. Még csak abban sem segített, hogy össze szedje a pénztárcám részeit. Végig nagyban a telefonját nyomkodta és várta, hogy működésbe lépjen. "Elnézést de éppen rá lépett az apróimra." Szóltam hozzá halkan. Az illető, ki férfi volt, lassan lenézett rám, ahogy épp ott térdepelek a lábai előtt amint éppen próbálom összeszedni az összes apró tartozékot. A férfi felemelte a lábát és én gyors mozdulattal elhúztam az öt és tíz centeseimet. "Amy? Te vagy az?" Kérdezte mély hangon a srác. Ismét felnéztem és amint belenéztem a szemeibe, azokba a zöldes barna szemekbe, azonnal rájöttem ki előtt térdelek szerencsétlenűl és csapzottan. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Tumblr Mouse Cursors