6. Fejezet

6. Fejezet

Teltek múltak a napok, lassan elérkeztünk szeptember végéhez. Andriy még mindig nálam lakott és már kezdte megszokni a kis kanapét. Fősuli után keresett magának munkát és elment festőnek. Igazából apunak a főnökét kértem meg, hogy alkalmazza és majd apu kitanítja őt. Ami egészen nehezen ment neki, de már kezdett belejönni. Szerencsére Andriy összetudott gyűjteni annyi pénzt, hogy az egyik hétvégén vettünk neki egy ágyat az IKEA-ban. Volt egy művészeti szobám, ahol szoktam festegetni és rajzolni, meg a kész munkáimat kirakni. De azokat Andriy miatt átraktam a gardrób szobába és azt a kis helyet berendeztük a szobájának. A következő hétvégén meg vettünk neki egy olcsóbb ruha tartót és egy asztalt ahol tanulhatott meg a fősulis dolgai lehettek. Esküszöm olyan érzésem volt, mintha lenne egy fiam aki baromi jól tud főzni. Összeségében egész jól el voltunk a kis lakásomba. Esténként filmet néztünk és mikor én olvasgattam, addig ő főzött vagy takarított. Októberben mikor már biztosabb volt a festői állása, beszállt az albérlet füzetésébe. Így szerencsésen tudtam magamnak megmenteni egy kis pénzt. Chelsea részen volt egy pár galléria, amik kiadók voltak. Valahova el kellett raknom a művészetis cuccaimat, mert a gardróba nem volt jó helyük. Október közepén az egyik ház tetőrészében sikeresen kivettem. Nem sokat jártam arra, de jó volt egy biztos helyen tudni a dolgaim és jó volt tudni, hogy van egy hely, ahová elmenekülhetek, ha egyedül akarok lenni. Pont közel volt ahhoz a háztömbhöz, ahol az álom házam volt. Úgy hogy ha lesz elég pénzem kivenni egy lakást ott, akkor közel leszek a gallériámhoz. - gondoltam lelkesen. És akkor Andriy-nak is átadhatnám a lakást, hogy kényelmesebben éljen ott. Csak az volt a baj, hogy Chelsea messzebb helyezkedett a fősulimtól, így korábban kellett volna kelnem hozzá.

Egyelőre az új lakás vevés abban maradt. Pénzem se lett volna hozzá.

Szeptember végén amikor anyunak volt a szülinapja, elmentem Queens-be azon a hétvégén és ott maradtam náluk. Kicsit féltem Andriy-ra hagyni a lakást, de nem vihettem magammal. Ez volt az egyetlen választásom. Mikor haza mentem, szerencsére minden épségben volt. Igaz Andriy kicsit átrendezte a lakást, mert így neki jobban tetszett. Először ki voltam akadva mikor nem találtam a dolgaimat, de aztán rájöttem, hogy ez a változat jobb volt mint a régi. A következő hétvégén kisebb hurrikán támadta meg ismét New York-ot, így Andriy és én, bent maradtunk a házba. Rendeltünk két dobozzal az Amélia pizzából még mielőtt jött volna a vihar, vettünk üdítőket, gyertyát és filmeket töltöttünk le. Az áram elment egy hosszabb időre, de a gyertyák és zseblámpák segítségével egészen jó kis helyet alakítottunk ki. Andriy szobájába vonoltunk be, mert az ott kisebb volt és könnybben lehetett megvilágítani. Eléggé unatkoztunk, így elkezdtünk nosztalgiázni. Elővettem a naplóm másik felét, amit még nem dobtam ki, és elkezdtem olvasni belőle.

2014 Nyara

Mikor megérkezett a többi tanár is, nem maradt egy perc nyugtunk sem. Ms. Sarit a tesi tanárnőnk csónakázni tanított minket a tavon. Ms. Athena kis előadást tartott a biológiai dolgokról meg a természetről. Ms. Rena, a matek tanárunk, meg minden második napra összeállított egy három oldalas matek feladatlapot. Csak angolból nem jött a tanárunk. Táborozós amerikai dalokat tanultunk Ms. Hannah-tól, a töri tanárunktól. Esténként meg persze társasoztunk. Mr. Carlos szerzett erősebb kötelet, így folytattuk a vízbe ugrálást. Sokat fürödtünk a tóba és csónakáztunk. Esténként a tábor tűz körül Sean gitározott, Kai nyafogott, Koyuki olvasott, Mels Andriy-t zaklatta, én meg James-el voltam. Egyik este James és én sétáltunk az erdőbe. Kellemes csend volt és a teli hold is szépen világított. "Bárcsak örökké itt maradhatnánk." Sóhajtottam, mire James kiakadt. "Nincs bajom ezzel a táborral, de azért vágyom a kényelmes ágyamba." Válaszolta nevetve, mire én egyetéertően bólogattam. "De tudod mi a legjobb az egészben?" Kérdezte, mire én kíváncsian vártam a választ. "Hogy együtt vagyunk itt." Állt meg hirtelen és megcsókolt. De a szép pillanatot egy nesz zavarta meg a bokorból. "Mi volt ez?" Kérdeztem kétségbe esetten. James elkezdett világítani a zseblámpájával a bokrok felé, de nem láttunk semmit. "Biztos csak egy mókus." Nyugtatott meg és ismét megcsókolt. De megint valami zaj szakított minket félbe és egyre közelebb hallottuk. "Szerintem Sean szórakozik." Sóhajtott James és odaadta a zseblámpáját. "Várj itt, megnézem közelebbről azt a bokrot." Szólt határozottan, én meg elkezdtem világítani neki az utat. Lassan lehajolt a bokorhoz és elkezdett matatni körülötte. Aztán hirtelen valami berántotta a bokrok kőzé. "James!" Kiabáltam kétségbe esetten, és elindultam a bokor felé, azomban közbe elejtettem a zseblámpát és nem láttam semmit. Majd egy kéz kinyúlt a bokorból és engem is berántott. A hajamból kis ágak és levelek álltak ki és arra lettem figyelmes, hogy James és Andriy röhögnek rajtam. "Seggfejek!" Duzzogtam miközben a karomon levő vérző sebet vizsgáltam. "James, ne!" Utánzott hasonló hangon James, mire megütöttem őt Andriy zseblámpájával. "Auch!" Szólt nevetve és magához húzott. "Megijedtem, hogy elveszítelek, te meg itt viccet csinálsz belőle." Szóltam dühösen. Addigra Andriy röhögve elindult vissza a táborba. "Sajnálom, de szeretem mikor morcos vagy." Mosolygott James és elkezdett csókolgatni. "Ez akkor sem volt szép." Sóhajtottam és eltoltam magamtól. "Hogyan tehetném jóvá drága Amelia?" Kérdezte kölyök kutya szemekkel és megpuszilta a sebem. "Hm, nem is tudom." Engedtem kicsit és elnevettem magam. "Mit szólnál egy kis játékhoz, amiben te nyersz és én vesztek?" Nézett rám huncutúl és elkezdett megint csókolgatni. Most engedtem neki. Fél órával később mi is visszatértünk a táborba és csatlakoztunk Sean-hoz zenélni...

"Ti most komolyan az erdőben csináltátok?" Röhögött Andriy miközben kivette a kezemből a naplómat és elolvasta a sorokat, hogy igaz e, amit felolvastam. "Miért, James nem dicsekedett vele?" Forgattam a szemem és véletlenül eloltottam egy gyertyát. "De, még csak nem is akárhogy. Egész este arról beszélt... Mi meg persze nem akartuk elhinni, hogy ezt csinálta a kis prűd kisasszonnyal." Gúnyolódott Andriy, én meg megdobtam a párnámmal. "Ha te tudnád milyen mocskos fantáziám van. Kérdezd meg Melst!" Nyújtottam ki a nyelvem rá, mire Andriy elkezdett még jobban nevetni. "Meg is fogom." Dobta vissza párnám, de nem talált el. Én meg megdobtam őt a másik párnámmal, és ebből kialakult a párna csata. A végén Andriy elcsúszott a viaszon, ami a gyertyától folyt ki és én meg ráestem. Aztán elkezdtünk csókolozni, de Andriy leállított és kétségbe esetten nézett rám. "Ne haragudj." Mondtam miközben felálltam róla. "Nyugi, nem veled van a baj, de Amy... én meleg vagyok." Szólt kicsit nyugtalanul. Kicsit szégyenlem a reakcióm, de röhögésbe törtem ki és elkezdtem örömtáncot járni. "Tudtam! Tudtam! Ez egy csapda volt." Nevettem és Andriy érthetetlenül nézett rám. "Honnan tudtad, hogy meleg vagyok?" Kérdezte kétségbeesetten. "Ugyanmár Andriy. Egy normális fiú, aki a lányokat szereti már rég rám vetette volna magát, főként mikor egy kis alsóneműben álltam neki főzni múltkor, mert azthittem, hogy később jössz haza." Andriy egyetértett és fáradtan ledőlt az egyik párnára. "Elmondtam George-nak, hogy szeretem őt." Szólt hirtelen, mire én kiköptem az éppen számba levő limonádét. "Szereted George-ot?" Kérdeztem kidülledt szemekkel. Andriy bólintott. "De ő nem úgy kedvel engem és azt mondta, hogy jobb lenne ha elmennék. Ezért vagyok most itt." Tette hozzá, én meg boldog és szomorú voltam egyszerre. Kimentem a mosdóba, de ahelyett, hogy a WC-t használtam volna, felhívtam Mels-t és elmondtam neki. Megígértette velem, hogy ha találkozok George-al, akkor az ő helyében is rúgjam tökön. Életünk párosa még sosem volt ennyire valóságos mint most. És George pedig óckodik a dologtól. Pedig ezek után meg mertem volna rá esküdni, hogy ő is meleg. De nem értettem, hogy miért titkolta. Mikor a fürdőből visszamentem Andriy-hoz, ő már majdnem aludt. De még fent volt félig meddig. "Talán még sem kellett volna visszautasítanom a csókodat." Nevetett én meg kérdőn felé fordultam. "Miért?" Andriy felült a párnáról és a szemembe nézett. "Te is már régen csináltad, meg én is." Vonta meg a vállát aranyosan, mire én elkezdtem nevetni. "Aludj Andriy. Most csak az álmosság beszél belőled. Nem akarsz te velem semmit se csinálni, hisz lány vagyok." Nevettem még mindig és ő is nevetett. "De hidd el nekem, még a meleg szemeim ellenére is azt gondolom, hogy dögös lány vagy. Hányszor megmondtam már neked, hogy James milyen egy fafej. Nem tudja mit veszített." Csóválta meg a fejét Andriy és oda mászott az ágyához. Lassan bemászott a takarója alá, majd jó éjszakát kívánt. Óvatosan kiosontam a szobámba és néztem ahogy esik az eső. Az utca lámpák sem égtek, ezért eléggé sötét volt Manhattan azon része. De igazából nem tudtam másra gondolni, csak James-re, a táborra, az együtt töltött éjszakákra és arra, hogy milyen magányos vagyok.