8. Fejezet

8. Fejezet

Október 31.-e végre eljött. Mindig is szerettem a Halloween-t, de most különösen örültem neki, mivel New Haven-be mentem meglátogatni Mels-t. A Yale minden évben rendez egy Halloween bulit a kampuszosok számára és szerencsére külsősöket is lehet meghívni. Mels alig várta, hogy láthassam a kampuszát, meg úgy az egész egyetem várost. Mivel Mels itt maradt 30.-án a születésnapom után egy nappal, így együtt mentünk vonattal. Még 30.-án kiválaszottuk a jelmezünket a bulira. Ő Joker-nek öltözött be. Emlékszem, hogy már kilencedik óta azt tervezte, hogy valamelyik Halloween-on felveszi a Joker jelmezt. Nekem rengeteg ötletem volt, de végül maradtam a Macska nőnél. Andriy beszélt rá a dologra. "Ideje lenne bepasiznod. És ezzel a jelmezzel, tuti hogy hódítani fogsz." Kacsintott rám, miközbe az orra alá dugtam a Macska nő, Leia hercegnő és Batgirl jelmezeket. Andriy határozottan a Macska nőre mutatott. "Honnan veszed, hogy beakarok pasizni?" Kérdeztem kérdőn, miközbe visszacsomagoltam a többi jelmezt. "Ugyanmár Amy. Mindenkinek kell egy társ." Mosolygott az Ukrán Gandhi, én meg csak szemforgatva ledobtam az ágyamra a kiválasztott jelmezt.

"Azért próbáld meg ne inni le magad a sárga földig, mint a születésnapodon." Szólt komolyan Mels, mikor már a vonaton ültünk. "Egyszer vagyok húsz éves." Vontam meg a vállam és inkább elfordultam az ablak felé, hogy nézhessem a tájat. "De te sosem voltál ilyen kicsapongó. Mi lett veled te lány?" Vont kérdőre Mels és megbökdöste a vállam. Nem néztem mindjárt rá. "Még ennyi év után is James?" Kérdezte hirtelen, én meg végül ránéztem. "Honnan veszed, hogy ehhez James-nek van köze?" Morogtam rá dühösen, mire Mels elkezdte a szemét forgatni. "Úgy látszik csak én emlékszem arra, hogy milyen voltál akkor, mikor elment Los Angeles-be." Csóválta meg a fejét. "Mire gondolsz?" Kérdeztem krédőn, mire Mels felhorkkantott.

"Majdnem megbuktál fél évkor!" Meredt rám mérges tekintettel és ahogy mondta eszembe jutott, hogy a 11. első fele milyen nehezen ment. "Állandóan bulizni jártál és pasikkal flörtöltél. Ki akartad verni a fejedből James-t és azt hitted, hogy a drog meg az alkohol segít a törött szíveden. Minden este én falaztam neked a szüleidnél és én csináltam meg a házidaidat!" Kiáltotta Mels, én meg olyan nagy bűntudatot éreztem, mint még soha. Nem néztem fel rá, csak a cipőmet nézegettem. Mintha az olyan érdekes lett volna... "De kérdem én, miért ismétlődik meg újra azaz időszak?" Kérdezte Mels kissé nyugodtabb hangon. "James valószínüleg visszajött New York-ba." Sóhajtottam és megint csak az ablakot bámultam, meredten és elgondolkodva. "És?" Kérdezte kíváncsian Mels. "Nem tudom. Csak felkavar az egész. Tudod a régi emlékek..." "És erre úgy kell viselkedned, mint egy problémás tinédzsernek?!" Szakít félbe Mels, én meg csak a szégyenben süllyedtem el. "Tudom, hogy erős kapocs volt köztetek és nem volt mindegy amikor elment. De ami elmúlt az elmúlt. Valószínűleg ő már nem fog érdeklődni irántad." Tárta elém a kemény igazságot, én meg csak egyetértően bólogattam. Beláttam, hogy ideje volt tovább lépni és abba hagyni a felelőtlen bulizást és baj keverést.

Egy órval később már ott is voltunk az egyetem városba. Mels bemutatott a lakó társainak, akik eléggé fura figurák voltak. Kedvenc zenéjük a metál volt, de közben virágos hajcsatokat viseltek. Mels eléggé kitűnt a csoportból a fekete bőr dszekijével. Mindenesetre rendes lányok voltak és megnevetettek. El is felejtettem a James dolgot arra az estére.

Hétre felöltöztünk a jelmezünkbe és elindultunk a Yale legnagyobb csarnokába. Gondolom elég sok időbe telhetett feldíszíteni a csarnokot, de remek munkát végeztek mert úgy éreztem, mintha egy horror filmbe lennék. De a kedvencem akkor is a svéd asztal volt, tele minden féle remek étellel. Mintha a mennyország lett volna. Rengeteg diák volt a csarnokba, de idősebb arcokat is láttam. Viszont egyetlen egy ismerősöt sem. "Gyere, bemutatlak pár jó fej srácnak." Fogta meg a kezem Jessica az egyik virágos csatos lány. Jessica egy kisebb csapat fiúhoz vitt oda, akik szerintem a technikus szakról jöhettek, hisz mind egytől egyig kockák voltak. Pár percig elbeszélgettem velük, de mikor már kínosan hosszú ideig a melleimet nézték, inkább úgy gondoltam, hogy lelépek egy kis kajáért. Igaza volt Andriy-nak, ez a ruha teljesen pasi mágnes. De nem voltam benne biztos, hogy én az akarok e lenni. Mels elment beszélgetni pár irodalmi nagy fejjel, én meg ott maradtam egyedül a svéd asztalnál. Kellemetlenűl éreztem magam. Ráadásul mert rengeteg fiú táncolni akart velem, de nekem meg nem volt hangulatom a kanos egyetemistákhoz. Ezért inkább fogtam magam és kimentem a parkba, ami ott volt a csarnokkal szembe a kampusz házak közt. Kicsit hideg volt ott kint és nem volt nálam pulcsi. De még mindig jobb volt, mint az a fújtogató levegő és a sok kínos megbámulás. Megígértem Mels-nek, hogy nem dúrvulok be, ezért csak egy kis limonádét ittam. Mikor leültem az egyik padra, épp pár mókus mászott fel a fára. Elgondolkoztam, hogy nekik milyen egyszerű párt találni és milyen jól el vannak egyedül is. Mikor a mókus elméleteimet gyárottam, észrevettem, hogy valaki más is kijött a buliról. Egy szürke öltönyös srác volt, csak egy egyszerű fekete maszkkal az arcán.

"Nem fázik?" Kérdezte kellemes hangon, mire én csak bólintottam. A férfi levette az öltönyét és nekem adta. "Erre nincs semmi szükség." Mosolyogtam, mire a férfi rám terítette az öltönyt. "Nem bírta tovább a hangulatot?" Kérdezgetett tovább, miközben leült mellém. "Nem igazán. Ez a sok idegen ember nem az én világom." Sóhajtottam és közben mélyen a férfi arcába néztem. Az utcai lámpa megvilágította a kék szemeit, és az arcán is látszódott, hogy idősebb, mint egy egyetemista. "Ez akkor azt jelenti, hogy ön nem Yale-i hallgató?" Kérdezett tovább, mire én megcsóváltam a fejem. "A New York University-n tanulok. De a legjobb barátnőm itt van a Yale-en és ő hívott meg. Valójában nem akarok udvariatlan lenni, de te sem nézel ki egyetemistának." Vallottam be, mire a férfi elmosolyodott. "Nem, csak meghívtak segíteni a kiszolgálásba." Vonta meg a vállát és a távolba meredten még mindig egy kis apró mosoly volt az arcán. "Amy vagyok." Nyújtottam hirtelen a kezem, mire ő meglepetten felém fordult. "Tom." Fogta meg a kezem egy bársonyos és meleg tapintással. "Mellesleg, remek jelmezed van." Tette hozzá nevetve, mire én csak mosolyogtam. "És te valójában mi is akarsz lenni?" Kérdeztem, mire még jobban elnevette magát. "Nem tudom. Csak jó magam öltönybe." Vonta meg a vállát. "Nem akarnál esetleg meginni egy teát nálam?” Fordult felém ismét Tom. Kicsit elgondolkodtam, mert azért ő még is csak egy idegen. Ki tudja milyen szándékai vannak. De mivel már nem éreztem a kezem a hidegtől és amúgy se volt jobb ötletem, hogy mit csinálják, igy rábólintottam a dologra. "A szoba amit kibéreltem itt van a közelben. Gondolom jól esne valami, ami felforrósíthat.” Mosolygott kedvesen, miközben elindultunk egy kisebb épület felé. Tom elővette a kulcsait és egy kis bajlódás után kinyitotta az ajtót. Ő ment elől és miközben mentünk egyre beljebb, mindig félre dobott valami rongyot, kacatot vagy egyéb nem oda való dolgot. Kissé rendetlen egy lakás volt. Mikor beértünk a konyhába, ott még rosszabb helyzet fogadott. Koszos edények, megromlott ételek a pulton. Csak mint egy agglegény lakás. Ez nem volt olyan szép, mint George-é. "Sajnálom a rendetlenséget. Nem volt időm rendbe hozni még mielőtt elmentem volna a buliba.” Nézett rám sajnálkozva, én meg csak legyintettem egyet. Attól féltem, hogy mire haza megyek, Andriy is ilyen kupit fog csinálni az én lakásomba. Tom hamar gyorsan készített egy finom zöld teát. Leültünk a kanapéjára, ami mellesleg tele volt minden féle ruhával. "Ne haragudj Amy, de ráültél az ingemre.” Nevetett Tom, én meg kihalásztam a fenekem alól egy szürke kockás inget. "Amúgy merre laksz?”

Kérdeztem kíváncsian miközben elkezdtem szürcsőlgetni a teát. "Én is New York-i vagyok. Azon belül pedig Lower Manhattanbe. Mindig is szerettem azt a részt és végre találtam jét hónappal ez előtt egy kis apartmant." Mesélte lelkesen Tom és én meg egyetértően bólogattam. Lower Manhattan mindig is szép volt, de a házak meg elég drágák.

"Én az East Villag-ben lakok. Nem olyan puccos, de azért én szeretem. Az otthonomra emlékeztet." Mosolyogtam és közben eszembe jutott, hogy még mindig a maszkunkat viseljük. "East Village is szép. De te pontosan honnan is jöttél?" Kérdezte Tom miközben összeszedett pár ruhát.

"Magyarországról." Válaszoltam kissé bizonytalanul. "Ne. Te komolyan nem amerikai vagy?" Döbbent le Tom, mire én megcsóváltam a fejem. "Pedig az angolod és a viselkedésed teljesen olyan." Mosolygott még mindig csodálkozva. "Mondjuk már hat éve vagyok itt kint, ne is csodálkozz." Vontam meg a vállam és közben elgondolkodtam, hogy már jó régóta itt kint vagyok. Nem is gondoltam volna, hogy eddig kihúzom itt.

"Ez most egy kicsit lesokkolt." Nevetett Tom. A ruháit beledobta egy kis kosárba, azt pedig bevitte egy szobába, ami gondolom a háló volt. Addig én befejeztem a poharat és elkezdtem elmosogatni a piszkos edényeket. Nem tűrtem tovább nézni azt a mocskot. Tom meglepetten lépett a konyhába. Biztos furcsa lehetett, ahogy egy Macska nő jelmezbe, magassarkúban egy idegen csja ott áll és mosogat neki.

"Amy ezt nem lenne muszáj." Jött közelebb hozzám és kivette a kezemből a piszkos tányért. "Sajnálom Tom, de nem bírtam tovább nézni. Rendmániás vagyok." Nevettem, mire Tom lassan oda nyúlt az arcomhoz és elkezdte lehúzni rólam a maszkot.

"Itt vagyunk már ennyi ideje és még nem is láttam rendesen az arcodat." Szólt suttogva, mire én elkezdtem egy kicsit nyugtalan lenni. Tom lassan lehúzta a maszkomat teljesen és azt ledobta a földre. Mintha valami művészeti csoda lennék, úgy végig nézte az arcom minden centiméterét. Majd egy gyors mozdulattal, lerántottam róla az ő egyszerű és sima fekete maszkját. Mit ne mondjak, jó képű srác volt. Az arcánál kis gödröcskék voltak, akár csak az óceán kék szeme körül.

"Ilyen szép zöld szemeket ritka látni." Nézett mélyen a szemembe és az ő arca egyre közelebb került az enyémhez. Már majdnem transzba estem a gyönyörűség miatt, de egy pislogásnyi idő elrántottam a fejem és egy lépést hártébb léptem. Tom kérdőn nézett rám, aztán pedig bocsánatkérően.

 "Sajnálom, nem kellett volna így letámadnom téged." Ült le a kanapéra és a kezét a lába köré fonta. Eléggé látszott rajta, hogy nem így tervezte a dolgot, csak elragadta a hév. Úgy döntöttem, hogy leülök mellé, és próbálom kiverni belőle a bűntudatot. Elkezdtem neki mesélni arról, hogy milyen dolgokat lehetne lépni, tenni a globális felmelegedéssel szembe. Erről kiderűlt, hogy ő is tagja a GreenPeace-nek, és nagy állat védő. Ezzel a kis beszélgetéssel eltereltem a feszültséget.

"Mit szólnál egy kis borhoz?" Állt fel hirtelen miközben a bálnákról beszéltünk. Szerintem valójában csak ő magának akart tölteni, de udvariasságból engem is megkérdezett.

"Én még nem iszom." Válaszoltam kedvesen, mire Tom felnevetett. "Egy év ide vagy oda." Legyintett és töltött nekem is egy pohárral. Aztán újra elkezdtünk beszélgetni és most filmekről. Kiderült, hogy nagy musical rajongó, aminek örültem, hiszen én is.

"Egy pillanat." Szólt hirtelen és befutott a szobába. Mikor kijött, két vékony papír volt nála. "Nem lenne kedved velem jönni a Wicked-re?" Kérdezte, miközben az egyik jegyet felém tartotta. "Mindig is megakartam volna nézni, persze hogy elmegyek." Örvendeztem, mire Tom odanyújtottam a jegyet. "De persze csak ha nem baj neked." Tettem hozzá, mire Tom ismét leült mellém. "Dehogy. Úgy sem szeretek egyedül járni ilyen helyekre." Vonta meg a vállát és belekortyolt a borába. Kicsit elmerengve nézett a távolba, és én meg csak néztem őt, de annyira, hogy kiönöttem magamra a boromat.

"Még szerencse hogy bőr és fekete." Morogtam, miközben Tom egy ronggyal próbálta letörőlni a foltokat. Szerencsére a kanapéra nem ment semmi. "Lehet hogy jobb lenne, ha levennéd." Szólt hirtelen, mire én felkaptam a fejem és ijdeten néztem rá. "Amy, nem előttem. Van fürdőszobám is." Mosolygott és bekísért oda, majd a kezembe nyomott egy szürke pólót, amin egy Baseball kesztyű és labda volt. Gyorsan kibújtam a jelmes felső részéből, amit a bor érintett és felhúztam magamra a pólóját. Kellemes illata volt. Nem parfűm, ha nem valami más. Egy kicsit kiöblítettem a ruhám. Raktam rá szappant és dörzsöltem, ahogy tudtam. Mikor már túl fáradt voltam hozzá, kimentem Tom-hoz. Ő ott üldögélt a kanapén, a térdén támaszkodva és várta, hogy mikor jövök ki.

"Egész jól áll a pólóm." Állt fel és elvette a jelmezem felső részét, majd kiterítette a konyha székre. Kicsit lazábban éreztem magam a pólóban, hiszen nem szorította el a levegőt annyira, mint a feszes bőr felső. Míg Tom nem ült vissza a kanapéra, addog elterűltem rajta, hiszen már kezdtem fáradt lenni. Tom nevetve jött vissza és mikor arrébb húzódtam volna, megfogta a labámat és magához húzott. Kicsit hirtelen volt az egész, de én viszont csak arra eszméltem már fel, hogy a karjában tart és a hálószobája felé megyünk, ami kicsit rendesebben nézett ki, mint a nappalija.

Reggel álmosan keltem fel és nem éreztem a kezemet. Valószínűleg azért mert Tom rajta feküdt. Mikor elkezdtem forgolódni, Tom is megébredt és mikor meglátott, elmosolyodott. Majd lassan közelebb jött és egy puszit nyomott a homlokomra. Aztán észrevette, hogy rajta fekszik a kezemen, így lassan megemelkedett én meg kihúztam az elzsibadt végtagomat.

"Hogy aludtál?" Kédezte miközben megsimogatta a kezem. "Egész jól." Válaszoltam egy nagy ásítás után. "Mikor kell visszamenned?" Kérdezte álmos hangon. "Holnapra már otthon kéne lennem. Félek, hogy a szobatársam feldúlja a lakást. Meg kitudja mit csinálnak a pasijával." Nevettem miközben elképzeltem Geroge-ot és Andriyt.

Tom készített reggelit és az ágyban ettünk, miközben megnéztünk egy részt a Doctor Who-ból, mert kiderűlt, hogy ő is nagy rajongója neki. Elterveztük, hogy mikor találkozunk újra, akkor már New York-ban. Megadta a címét és kérte, hogy majd hívjam ha haza értem, mert aggódik. Mikor kiléptem a lakásából, Tom magához húzott és megcsókolt. Hiába még egy napja se volt, hogy ismertem, jól éreztem magam mellette. Végre úgy éreztem, hogy valaki tisztel és szeret. Mint egy igazi férfi egy nőt.

Vidáman elindultam Mels kampusza felé. Hirtelen ért, mikor Mels letámadott a tornácon.

"Hol a fenébe voltál Amelia?!" Ragadott meg a pólómnál és ha nem ismerném Melst, akkor az egész úgynézett volna ki, mintha ha most kapnék egy nagy pofont.

"Nyugi, jól vagyok." Állítottam le és mikor megérezte, hogy dől belőlem a bor szag, lassan elengedett. "Te nem is a partin voltált." Állapította meg jogosan, ugyanis a bulin nem volt bor.

"Találkoztam egy sráccal..."

"Amy!" Szakított félbe és a szemét forgatta. "De ugye nem James miatt?" Hirtelen egy másodpercig végig kellett gondolnom ki az a James. Valószínűleg nagyon fáradt lehettem, vagy csak Tom jó hatással volt rám. "Nem. Tom rendes srác és igazán megkedveltem. Még a Doctor Who-t is szereti." Nevettem, mire Mels komolyan hátrafordult. "Biztos, hogy nem csaj?" Kérdezte póker arccal, de persze viccnek szánta. "Mels." Forgattam a szemem, mire ő hirtelen megint megállt és a pólómat nézte.

"Éjszakázás közben elszakította a jelmezed?" Kacsintott rám, mire én az orra alá dugtam a jelmezem felső részét, ami még mindig nedves volt és bor illatú.

Délután egy kor indultam el haza fele, Mels nélkül, egyedűl. Amíg a vonat zakatolt be Manhattanbe, addig én kiolvastam egy könyvet. Alig vártam már, hogy haza érjek. Féltem attól, hogy mi fog rám várni ha belépek a lakásba. És közben el is feledkeztem róla, hogy Rose-t is Andriy-ra hagytam. Még meg kellett szoknom, hogy volt egy kutyám. De szerencsére mikor beléptem a házba, előszőr nem láttam semmit eltőrve. Sőt nem láttam senkit sem. Majd bementem Andriy szobájába, ahol ő volt ott. Nem egyedül. Épp aludt, amint George hátulról átkarolja és Rose pedig ott aludt a lábuknál. Gyorsan csináltam egy képet róluk. Gondoltam mér jól jöhet későbbre. Azt a képet elküdltem Mels-nek is, aki azonnal felhívott, így ki kellett osonnom a lépcsőházba és ott hallgattam a sikítását. Mikor befejeztük, halkan bementem a szobámba és kipakoltam a bőröndömet. Meglepetten láttam, hogy az ágyamra volt téve egy kis ajándék doboz. Még csak akkor kaptam meg a szülinapi ajándékomat Magyarországról, amit a keresztszüleim küldtek. Nagyon örültem neki, hisz volt benne egy kép róluk és a három éves kislányukról, Marianna, aki az anyukája nevét kapta. És volt benne még pluszban egy plüss, mert a keresztanyám mindig is tudta, hogy én ilyen plüss gyűjtő vagyok. Most egy Micimackóval bővűlt a készletem.

Elementem lezuhanyozni mert eléggé koszos voltam, hiszen két napja nem fürödtem. Utána felhívtam Tom-ot és értesítettem, hogy rendben haza érkeztem. Hét óra volt már és George meg Andriy még mindig aludtak. Addigra Rose már felkelt és el is vittem sétáltatni. De mikor már hét órát ütött a karórám, felkeltem a kanapéról és bekopogtam Andriy szobájába.

"Tessék?" Hallottam George álmos hangját. Lassan kinyitottam az ajtót.

"Már hét óra van." Szóltam halkan, mire Andriy felkapta a fejét.

"Este vagy reggel?" Kérdezte ő is álmos hanggal. Erre elmosolyodtam és az ablkara mutattam.

"Este." Mikor George észbe kapott, gyorsan kiugrott az ágyból, nyomott egy puszit Andriy arcára és kiszaladt a fürdőbe. Andriy nyűgösen visszadőlt az ágyra és magára húzta a takarót.

"Nem tudsz majd az éjjel aludni." Ültem le az ágya szélére és próbáltam lehúzni róla a takarót.

"Tudom." Hallottam ásító hangját a paplan alól. "És milyen volt a buli?"

"A buli nem volt jó, de viszont találkoztam egy sráccal." Erre a kijelentésemre Andriy kíváncsian kibújt a takaró alól.

"És?" Kérdezte izgatottan. Amíg George ben tusólt a fürdőben, addig én elmeséltem minden részletet Andriy-nak, aki közben hajlandó volt kimenni a konyhába vacsorát csinálni nekünk. Andriy örült neki, hogy végre találkoztam valamivel, mert bevalotta már aggódott értem. Aztán mikor már George is csatlakozott a vacsorához, elmesélték, hogy egész nap a lakásba voltak és csak akkor mentek ki, mikor megsétáltatták Rose-t. Geroge lelkesen mesélte, hogy egy új kollégát fog kapni, ugyanis a fősuli behozza majd a dráma órát is, hogy élvezetesebb legyen a tanulás. Ennek viszont nagyon örűltem, hiszen mindig isz szerettem a dráma órákat. Andriy kitalálta, hogy valamelyik hétvégén elkéne mennünk a Bronx-i állatkertbe. George és én benne voltunk a dologba. Viszont úgy éreztem, hogy jobb lenne ha csak ők ketten mennének. Néha voltak olyan érzéseim, hogy én csak egy felesleges harmadik vagyok, és minden áron azon voltam, hogy pénzt gyűjthessek és kibéreljek egy lakást a Chelsea-be. Persze Andriy megnyugtatott, hogy ők szeretik ha velük vagyok és Andriy nem akarja, hogy elmenjek. Egy darabig még úgy sem költöznének össze, mert egy kicsit függetlenek akarnak maradni. De attól függetlenűl George szinte minden hétvégén ott volt nálunk és néha-néha pedig Andriy ment át hozzá.

Hatodikán ismét várt ránk a suli. George vasárnap már nem volt nálunk, mert előbb haza ment felkészűlni a hétfőre. Andriy és én egész vasárnap főző műsorokat néztünk. Vagy is inkább ő, én addig festettem Rose-t ahogy a kanapén feküdt Andriy ölében. Mivel eléggé egy punnyadt nap volt a vasárnap, ezért hétfőn sem indultunk neki valami nagy energiával a napnak. Még mielőtt elindultunk volna, Andriy csinált nekem egy jó erős kávét a termoszomba. Meg kell mondani, eléggé hűvös lett New York november elején.

Alig vártam már hogy elsőnek megtapasztaljam a fősulis dráma órát. Andriy olyan elméleteket kezdett el gyártani, hogy a fősulis drámában már sokkal több lesz a szexualítás és jobb lenne inkább kimaradni belőle, vagy pucéran kell szerepelnünk az egész suli előtt.

"George nem bánná." Böktem oldalba Andriy-t mire ő teljesen elpirult.

"Ő láthat engem amúgy is pucéran." Vágott vissz pár perccel később mire kitalált egy jó szöveget amivel visszavághat.

"Nyugi Andriy, nem kell majd vetkőznünk." Nyugtattam, mire hajlandó volt lejönni velem a pincébe, ahol egy üres terembe volt megtartva a dráma óra. Nem sok asztal volt. Inkább csak székek és padok körbe rakva mindenkinek. A szoba első részében volt egy hatalmas tér, ahol a falra egy óriás piros függöny volt felfüggesztve. A terem másik végében egy tükőr volt rúddal és mellette pedig egy kisebb könyves polc, színházi könyvekkel és musical DVD-kel. Az ablakokon nem jött be sok fény, ezért a plafonon csüngő néhol pislákoló villanykörte volt az egyetlen fény forrás. Úgy éreztem magam, mintha egy titkos társaságba lennék, főként mikor megláttam a bejáratnál levő fal mellett egy kis asztalt, ahol régi lemez lejátszó volt és pár zacskó chips meg ropi. Az új tanár nagyon a kedvünkbe akart járni. De persze a függöny mögött volt rengeteg hangszer. A dobtól elkezdve a rézfúvós hangszereken át a gitárokig minden. És persze a tükrös fal sarkánál volt egy szép fekete Yamaha zongora. Ez a terem volt az egész iskolában a legklasszabb rész a művészeti terem mellett.

"Azt mondják, hogy maga a tanár is játszott kisebb szerepekben a Broadway-en. Remélem valami jót kapunk." Suttogta Emily, az egyik évfolyam társam. A lány mindig is oda volt a színházvilágért, akárcsak én. Andriy kicsit unottan bámulta az órát, ugyanis következőnek angol jött, és már akart találkozni a kedvenc professzorával.

"Késik." Állapította meg Andriy az óra kezdés után öt perccel. Valóban a tanár még nem volt sehol, és elég kínos volt csöndben várakozni.

"Elnézést srácok a késésért." Szólt hirtelen egy hang az ajtóból. Majd egy szürke inges férfi sietve besétált a terembe, majd lerakta a táskáját a tanári asztal tetejére.

"Andriy, nekem ismerős ez hang." Fogtam meg hirtelen a kezét és Andriy csak kérdőn nézett rám.

"Az én nevem Thomas Bradley Ruder. De csak hívjatok Tom-nak." És amikor azt hiszed, hogy Geroge váratlan megjelenése, az Amélia pizza, Andriy és George homoszexualítása után már semmi sem lep meg, jön Tom és bumm. Mikor megláttam az ismerős arcot, ahogy kényelmetlenűl mosolyog a tömegre, azt hittem, hogy fogom magam és kirohanok az ajtón. Az óra első fele úgy telt el, hogy Tom magyarázott a Rómeó és Júliáról én meg beültettem magam elé a két méter magas Andriy-t, hogy Tom még csak véletlenül se vegyen észre. Azomban jött a szünet és amíg mások a chipsből vettek meg elmentek mosdóba, addig Andriy és én bentmaradtunk a terembe. Idegesne felálltam Andriy mögűl és sikerűlt meglepnem Tom-ot. Éppen inni akart a kávéjából, de fél úton megállt a keze és a nagy kék szemeivel meredt rám. Mintha valami földi csodát látott volna.

"Jól sejtettem, hogy volt ott egy ember a srác mögött." Suttogta Tom, de ez inkább hangzott úgy, mintha magának mondaná.

"Nem akartalak kínos helyzetbe hozni, ezért inkább úgy döntöttem, hogy megbújok." Vallottam be és idegesen közelebb léptem hozzá. Tom elnézett a vállam mögött az ajtóra, majd mintha kapott volna egy jelet, megragadta a derekam és közelebb húzott magához. Elmosolyodott a meglepett arcom láttán, majd jó szenvedélyesen megcsókolt. Eltudom képzelni Andriy milyen meglepett lehetett, mert ő neki nem szóltam róla, hogy ez az a Tom. Tom két perc után elengedett de még mindig közel tartott magához. "Hiányoztál." Mosolygott és kivett valamit a táskájából, majd a kezembe nyomta. Az a valami a jelmezemhez tartozó maszk volt.

"El is felejtettem, hogy nálad maradt." Nevettem majd elraktam a zsebembe, hogy senki ne vegye észre.

"Áll még akkor, hogy jössz velem megnézni a musical-t?" Kérdezte izgatottan, majd akkor hirtelen eszembe jutott, hogy a jegyünk az napra szólt.

"Persze, de nem lesz ebből baj, hogy lefeküdtél egy diákoddal?" Kérdeztem suttgova, ne hogy valaki meghallja. Tom legyintett egyet és rám mosolygott.

"Ez már nem a gimi Amy. És különben is már nagykoró vagy." Suttogta az utolsó mondatot. Ebben igaza volt és így már kicsivel nyugodtabb voltam.

Andriy egésznap sokkban volt, hisz nem gondolta volna, hogy Tom ilyen jól néz ki, és hogy tényleg egy érett férfi.

"Megfogtad az Isten lábát." Ütött hátba miközben ebédeltünk és ennek az lett a végeredménye, hogy félre nyeltem a tésztát.

"De amúgy elég fura, hogy pont a tanároddal jöttél össze. Kicsit bizarr." Rázkódott meg hirtelen, én meg felvon szemöldökkel, mérgesen ránéztem.

"Miért George mi? Gondnok?" Förmedtem rá, mire Andriy észbekapott.

"Jó, de ő csak helyettes." Próbálta menteni a bőrét, mire én csak kinyújtottam rá a nyelvem.

"Csajszi, mindketten ugyan abban a pácban vagyunk. Ha helyettes George, ha nem." Vágtam rá, és Andriy-nak muszáj volt beletörődnie.

Suli után haza rohantam átöltözni és pizzériázó elött vártam Tom-ra. Még óra után megadtam neki a címem és eljött értem taxival.

A Wicked remek volt, jól éreztem magam. Eszméletlen egy show volt. Tom is kitett magáért. Végig úgy viselkedett mint egy uriember. Vacsorára meghívtam hozzánk, szerencsére Andriy főzött finomat. Így négyen ettünk. Andriy, George, Tom és én. Meg persze Rose. Mikor a Gandriy páros elvitte Rose-t sétáltatni, addig Tom-ot behívtam a szobámba. Nem csináltunk mást csak az ágyamon feküdtünk és beszélgettünk. Rengeteg kérdése volt a gimivel kapcsolatban. Például arról, hogy hogyan ismertem meg Andriy-t és hogyan lettünk ilyen jó barátok. Az este nyugodtan telt el, majd nyolckor Tom úgy döntött, hogy jobb ha hazamegy, mert már nem akar zavarni. Mikor elment és segítettem Andriy-nak rendbehozni a konyhát, Andriy egy teljes kritikát mondott Tom-ról és szinte csak pozitívakat. Jó érzés volt, hogy ő is kedvelte Tom-ot, mert valószínűleg mostanában sok időt fogok vele tőlteni.