3. Fejezet

3. Fejezet

2016 Nyara

Mels és én úgy döntöttünk, hogy neki vágunk az ismeretlenbe. Elmentünk Kaliforniába autóval. Mels hamar megszerezte a jogosítványát, mivel már kilencedik óta azt tervezte, hogy milyen autót vesz majd magának. Végül egy BMW-nél maradt. Bevallom, nem igazán szerettem mellette ülni, mikor vezetett. Nyolc éves koromban volt egy autó balesetem és azóta nem szerettem ha egy mozgó jármű 120-nál többel megy. Viszont Mels imádta a sebességet. Kalifornába menő utunkon én csak belepréseltem magam az anyós ülésbe és rábíztam magam a sorsra. Vagy meghalok, vagy túlélem. Ötven-ötven százalék. Viszont utunk a nyugatra kellemesen telt. Mielőtt elindultunk elmentünk egy nagy vásárló körútra. Én vettem egy csomó nyári ruhát, míg Mels fevásárolta az élelmiszer boltokat.

"Ugye tudod, hogy Kaliforniába is ismerik azt a szót, hogy étel?" Kérdeztem mosolyogva. Mels megcsóválta a fejét.

"Amy hányszor kell még elmondanom, hogy New York a kaja miatt olyan jó. Nem bízok a nyugatba. Mi van ha sűlt szurikátát szolgálnak fel?" Szólt drámaian és bele rakott tíz zacskó csipszet a bevásárló kocsiba.

"Pumba biztos nem engedné." Tettem hozzá és beraktam a legnagyobb dobozos ketchupot.

"Szeretlek." Mondta Mels csillogó szemekkel. Mindig is tudtam, hogy számára a ketchup az szent. Még a vére helyett is ketchup folyik.

Mikor tele pakoltunk egy egész kocsit, a pénztár felé vettük az irányt.

"Nem kevés ez?" Kérdeztem szarkasztikusan, majd Mels még rakott a halomra pár tábla csokit. Ez van ha nem mindig értik az ember szarkazmusát.

Nem csodálkoztam, mikor oda kellett adnom a pénztárosnak 200 dollárt és akkor még ruhákat sem vettem. Szóval az utolsó előtti nap az indulás előtt, költekezéssel ment.

A következő nap mindent letisztáztam a fősulival, és halaszottam egy évet. Szerencsére megkaptam a zöldkártyát az államtól az kint levő tanulmányaim miatt. Így már alig vártam, hogy mikor jön az ősz, akkor haza mehessek. Mels-nek fontosabb volt a Yale, így hiába kapta meg a zöldkártyát, téli szünetnél előbb nem ment haza.

Már régóta terveztük ezt az utat, úgy hogy már rengeteg zenét gyűjtöttem össze a hosszú kocsi útra. Esténként én vezettem, mivel ugyabár Mels szerette a sebességet, de este azért kicsivel óvatosabban kellett menni. Sokszor volt olyan érzésem: Na, most meghalunk... De végül mindig megúsztuk.

Átmentünk rengeteg államon. New Jersey, Pennsylvania, Ohio, Indiana. Megfordultunk Chicago város államában, aztán betértünk Iowa-ba. Átmentünk a kicsit hűvösebb Nebraskán. Súroltuk régi angol tanárnőnk új otthonának, Colorado államnak határát. Aztán jött egy kis Wayoming. Láttunk hatalmas, havas csúcsu hegyeket Utah és Nevada közt. Végül Nevadánál egy kicsit megálltunk gyönyörködni a hatalmas, most hó nélküli, sivatagos hegyekben. Majd alig vártuk, hogy átérjünk a napütötte Kaliforniába. Első uticélunk San Francisco volt. Utána megnéztük a filmek iparát és helyes, nap barnított pasik otthonát, Los Angelest. Találkoztunk Jude Law-al az egyik kávézóban Los Angelesbe. Mels majdnem elájult, mivel imádja őt. Én meg csak csináltam a képeket és nevettem. Találkoztam az én egyik kedvencemmel Dianna Agron-nal a Glee-ből. Mindig is bírtam a csajt és végre találkozhattam vele. Hollywoodba is elmentünk, ami fantasztikus volt. Amikor kijöttem New Yorkba, egész végig arra vártam, hogy mikor jutok el ilyen klassz helyekre, mint ez a nyugati part. Végig sétáltunk a Hirességek sétányán. Rengeteg képet csináltunk és élveztük. Két hetet maradtunk Kaliforniába, Július első két hetét. Aztán haza fele beugrottunk Las Vegas-ba. Nem életem legszebb éjszakája és utána levő napja volt. De hát előtte érettségiztünk le nem sokkal. Meg kellett ünnepelni.

Még mielőtt elindultunk volna Las Vegas-ba, megakartam látogatni James-t. Felhívtam Sean-t és ő megadta James címét. Mikor elemntünk arra, sajnos az jött velem szembe, amire számítottam. A háza előtt épp ő volt ott, egy lánnyal. Mels mondta, hogy menjek oda hozzá, ez hátha nem az amire gondolok, de kínos lett volna oda állítani csak úgy. Főként, úgy hogy lehet az a csaj a barátnője volt. Így hát leültem a vele szembe levő járdánál lévő padra és próbáltam úgy tenni, hogy ne vegyen észre. Azért maradtam még, mert látni akartam. Az arcát. A haját. Az alakját. Még ha messziről is, megérte. Ahogy beszélgetett a lánnyal, mosolygott. Úgy ahogy rám szokott. Mels szeretett volna velem lenni, de mondtam neki, hogy egyedül akarok lenni egy kicsit, így ő a kocsiban megvárt. James nem változott semmit. Talán magasabb lett és mintha kicsit férfiasabb az arca. De a vonásai megmaradtak a régiek. És most is olyan helyes volt, mint mindig. Én meg csak szerencsétlenül ültem a padon és bámultam őt. Nem éreztem jól magam. Úgy éreztem, hogy én vagyok a vesztes. Szóval öt perc után felálltam és mikor utoljára oda fordultam, James rám nézett. Észre vett. És láttam, hogy hirtelen abba hagyja a beszélgetést. A csaj is elnézett abba az irányba, amerre én álltam. És Vártam. Vártam, hogy James elinduljon felém. De nem tette, így megfordultam és elindultam az autó felé. Pocsékul éreztem magam és bőgtem. Mels próbált csokival és sőrrel vigasztalni, de egyikhez sem volt kedvem. Elegem volt Los Angelesből, ezért duzzogva beültem Mels helyére, és elkezdtem vezetni Las Vegas felé. Később még kaptam egy sms-t Sean-tól, amiben az állt, hogy James írt neki. Megkérdezte tőle, hogy hol vagyok és mit csinálok, de Sean azt felelte, hogy New Yorkba vagyok. Mikor olvastam az üzenetet, hirtelen lefékeztem az út szélén. Ki voltam akadva Sean-ra, amiért hazudott a dologról James-nek és máig nem értem miért tette.

Július 16. Las Vegas

Estére értünk oda. Amikor átgurultunk a város határán, éreztem, hogy valami történni fog. Las Vegasban mindig történik valami.

"Amy, ami itt történik, az itt is marad." Bíztatott Mels, miközben sminkelte magát a hátsó ülésen.

"Jobb lenne ha inkább nem történne semmi, és akkor nem kéne aggódni!" Vágtam rá, erre Mels fejbe csapott hátulról a kis párnámmal.

"Hány éves vagy Amelia?" Kérdezi felemelt hangon.

"Tizenkilenc leszek októberben." Feleltem unottan.

"Mikor buliztál egy jót ultoljára?"

"Akkor amikor Adam érettségiét ünnepeltük...!"

"És az már ezer éve volt!" Vágta rá Mels és elővett nekem pár ruhát a bőröndömből. Eléggé kihívóak voltak, de hát bulizni indultunk.

Így hát nem volt más választásom, bele vetettük magunkat az éjszakába. Amúgyis még a James dolog hatása alatt voltam, így úgymond bosszúból leakartam inni magam és nézni akartam, amint helyes pasik táncolnak nekem. Mels meg csak amúgy szerette nézni a vetkőző helyes pasikat.

Mels ugyebár mindenre gondolt és a bele egyezésem nélkül, még mielőtt eljöttünk, csináltatott hamis ID-t mindkettőnk számára. Amelia Isabella Nick, Október 29, 1994. És egy csinos kis kép rólam... Míg ő, Nicole Melissa Jacob, November 19, 1993.

"Miért is vagy nálam egy évvel idősebb?" Kértem számon a dolgot.

"Csak nézz rám! Idősebbnek nézek ki." Mosolygott Mels és felmutatta az ID-ját a biztonságiőrnek, aki a kaszinó ajtajában állt. A gorilla bólintott és Mels előtt kitárult a Lótusz ajtaja. Utána én voltam a soron. Remegő kézzel mutattam meg a biztonságiőrnek, és ha egy csepp esze is lett volna, akkor rájöhettet volna, hogy valami rosszban sántikálunk. De nem, nem volt esze, így végül követve Melst, betekintést kaptam Las Vegas leghíresebb kaszinójába.

Nyerően jöttünk ki az épületből. Fejenként egy-egy százassal kezdtük, majd mikor kiértünk Mels-nek volt 450 dollárja, míg nekem 500 volt. 

"Hogy lehet, hogy te többet nyertél, mint én?" Kérdezte álmélkodva Mels.

"Kezdők szerencséje." Vontam meg a vállam és beindítottam az autót. Végül megálltunk egy kis motelnél, és még mielőtt bármi őrültséget csináltunk volna, kivettünk egy szobát. Még előtte láttam egy filmet, ami szintén buliról szólt, és abban nem tudtak haza vinni a kínai kis srácot, mert senki nem tudta hol lakik. Így egy alkoholos filccel ráírtam a kezemre a hotel címét és a szobát. Mels nem akart így tenni, mert nem akarta hogy valaki elolvassa és betörjön oda a szobánkba. Jogos volt, de inkább megkockáztattam, mert nem akartam felkelni Nevada másik részében. A telefonomat a biztonság kedvéért a szobába hagytam, de viszont fényképezőt vittem magammal. Kitudja milyen jó dolgot látok meg, amiről képet kell készíteni. A pénzemet pedig beraktam a melltartómba.

"Mehetünk!" Fordultam Mels felé, aki már vagy egy fél órája rám várt. Aztán végül gyalog elindultunk keresni egy jó szórakozó helyet. Szerencsénkre Kim Kardashian-t újra feleségül készülték venni, így csapott egy hatalmas bulit. Persze rengeteg olyan ember volt, akiket nem hívott meg (beleértve minket is), de végül egész Las Vegas elment bulizni. És ha már Kim-ről van szó, akkor jönnek a csippendél fiúk. Őrületes egy éjszaka volt. Bevallom, nem emlékszem sok mindenre. Oda értünk, láttam egy helyes srácot. Elkezdtünk flörtölgetni, majd több csaj is rámozdult. De végül úgy döntött a srác, hogy aki a legtöbb pohár alkoholt tudja meginni, azzal tölti az estét. Emlékszem hogy egy csomó whisky és vodka volt kirakva elém és elkezdtem inni. Először rosszúl voltam tőle, majd a többi az már csak relytéj. Vagyis nem annyira, mivel részegen is rengeteget fényképeztem. Tehát megvan örökítve az egész este... és még videók is vannak. Olyan videók is... Szerencsére a kezemre ráírt dolog bevállt, így a motelban ébredtem fel. Egyedül. Ami azt jelentette, hogy Mels nem volt sehol. A mobilját a motelba hagyta. Visszamentem a helyszínre. Megnéztem a fényképeket, hogy merre voltunk még. De nem találtam őt. Végül egy ismeretlen srác hívott és mondta, hogy Mels nála van. A srác meleg volt, de Mels ezt nem tudta. Viszont a srác azért táncolt neki, még akkor is ha az a pincér csávóért volt oda. Mels-nek az volt a szerencséje, hogy ő a kezére nem a motelunkat írta, ha nem az én telefon számomat. Valahogy sejtette, hogy én józanabb leszek.

Soha nem éreztem olyan nagy fejfájást és végtag bénulást, mint azon a napon. Végig jegeltem a fejem, a szemeim bevoltak dagadva, alig tudtam mozdulni. Adam végül lejött Las Vegasba repülővel és összeszedett minket. Amíg ő vezetett haza fele, addig mi Mels-el kijózanodtunk, valamennyire. Maradhattunk volna még ott kipihenni a bulit, de Mels-nek két napra rá mennie kellett New Haven-be a Yale-re, egy ilyen előkészítő dologra. Így hát nem volt sok időnk. De az biztos, hogy a buli emlékezetes maradt.