7. Fejezet

7. Fejezet

Elérkeztünk az egyik kedvenc hónapomba, az októberbe. Azért is szerettem annyira ezt a hónapot, mert akkor volt a szülinapom. Kis koromban mindig bulikat tartottam 29.-én és a vicces az volt, hogy az otthoni legjobb barátnőm szülinapja két nappal az enyém után volt. Így általában együtt szoktuk ünnepelni. Viszont amióta kijöttem Amerikába mindig csak a családom maradt. Persze Mels egyszer még 11.-be rendezett nekem egy nagy bulit Adam-mel, amiért hálás is voltam mert imádtam. De azóta az ilyen dolog elmaradt.

Fősuli első évében se számítottam semmire. Mels nem tudodd New York-ba jönni a Yale miatt, amit telejs mértékben megértettem. Családdal nem akartam nagyon tölteni a 20. szülinapomat, így nem maradt más csak Andriy. Életében először készített tortát, ami igazán jó lett. De ne haladjunk előre.

28.-án szombaton szép napsütötte napra ébredtem. Andriy reggelit hozott nekem az ágyba, pedig akkor még nem is volt szülinapom. "Nem baj, ez egy szülinapos hétvége lesz." Mosolygott angyalian és hozott nekem egy lufit amin egy kiskutya volt. Meglepetésként elvitt engem a megspórolt pénzéből egy kiállításra a Modern Művészetek múzeumába. Mindig is imádtam ezt a múzeumot, de most nem akármilyen kiállítás volt. Ha nem Van Gogh kiállítás. Már láttam a Starry Night-ot azon a helyen, de most még több festmény volt, még egyenesen Hollandiából is, a hivatalos Van Gogh múzeumból is. Annyira hálás voltam Andriy-nak. Minden egyes festménnyel lefényképezett és mikor haza értünk a kis kirándulásról, kinyomtattam a képeket és átugrottam a Chelsea-be, hogy kirakjam a falamra a képeket. Azomban mikor felértem az ajtóm elé, ijedten láttam, hogy az nyitva volt. Gyorsan berontottam, hogy megnézzem  mit loptak el, de ahelyett, hogy bármi is hiányzott volna, inább tele volt rakva az egész galléria lufikkal és virgágokkal. Nem akartam hinni a szememnek. Az egész olyan csodás volt. Még egy hatalmas - Happy Birthday Amelia! - felirat is volt kint. Egy kis neszt hallottam az egyik nagy doboz mögött, de nem törődtem vele, mert annyira ámulatba estem a sok lufitól amik a plafonnak ütköztek. Viszont mikor hirtelen becsapódott a bejárati ajtó és zajos lépteket hallottam, futásnak eredtem a lépcső ház irányába. Látni akartam ki volt azaz illető, aki mind ezt csinálta. A lift foglalt volt, így a lépcsőt válaszottam. Szinte lehetne azt mondani, hogy úgy száguldoztam lefelé. Vártam a bejárat előtt, néztem az utca mindkét irányába, de sehol sem találtam az illetőt. Végül meguntam a dolgot és felmentem. Jobban körbe néztem, hogy hagyott e valaki üzenetet. Majd egy levelet láttam Sean-tól, ami azt jelenthette, hogy ő bérelt fel valakit. De Kaliforniából megkérni valakit erre... Nagyon örültem a dolognak és alig vártam, hogy beszéljek vele. Először leültem a sok rózsaszín szalag és virágszirom közé, aztán lefeküdtem és csak heverésztem a rózsaszirmokban. Majd felkeltem és jobban körbe néztem a lakást, hogy mit forgattak még fel. Az egyik festő állvány mögött találtam egy hatalmas ajándék csomagot. Amikor a kezembe vettem és az elkezdett mozogni, azt hittem, hogy szívbajt kapok. Óvatosan kinyitottam és egy kis kutya ugrott ki belőle. Volt róla egy leírás a dobozban, ami azt mondta, ő egy golden retriever volt. Nem is emlékeztem, hogy mondtam volna Sean-nak, hogy pont ez a kedvenc kutya fajtám. Eléggé figyelmes dolog volt ez tőle és elhatárzotam, hogy márciusba én is majd meglepem őt valami széppel. De hirtelen rájöttem, hogy ez a kutya egyszer hatalmas lesz és nem fog el férni a lakásba, ha Andriy is ott lesz. Aztán meg nincs igazán pénzem kutyakajára, kutya dolgokra, ha baj lenne vele akkor orvosra, és anyuék szeretik a kutyákat, de sokat dolgoznak és ők sem tudnak felelőséget vállalni érte. Szóval ezzel Sean nagyon összetőrte a szívem. De mikor a kis lány kutyus rám nézett a szép szemeivel és megnyalta az ujjam, nem volt más választásom, haza kellett vinnem. Nem rakhattam ki az utcára. Szerencsére a dobozba volt egy kis lila póráz számára és egy kis fekvőhely is. Még egy utolsó pillantást vetettem a gallériára és lefényképeztem, mert volt egy olyan érzésem, hogy másnapra a lufik nem maradnak ugyanazok. A kis kutyát ráraktam a pórázra és elindultam vele. Szerencsére jó idő volt, nem esett és biztonságban haza tudtam vinni. De előtte még utbaesett egy állatbolt és vettem kis tálakat és kutykaját neki. Megy csipogó apró labdát amivel tud játsszani. Amikor a pénztárhoz kerültem, kértem pár tanácsot az eladó nőtől és ő meg kedvesen mondott pár hasznos dolgot a kutya tartásról.

Mikor haza értem Andriy annyira megörült a kutyának, mintha ő kapta volna. "Ugye megtartjuk?" Könyörgött nekem, én meg sóhajtva tele töltöttem a kutya tálat kajával. A másiakt pedig vízzel. A kis csöpség már ment is inni, aztán enni. "Muszáj lesz. Nem rakhatom ki az utcára, tudod jól." Ültem le fáradtan egy székre és néztem ahogy Andriy örül a kutyának. "Mi legyen a neve?" Kérdeztem elgondolkodva. "A te kutyád... én nem tudom..." Nézett rám Andriy tanácstalanul. Kicsit átgondoltam a neveket és mindegyik olyan bénán hangzott. "Ha fiú lenne Yoda-nak nevezném, de így ez most nem működik." Sóhajtottam cslódottan, mire Andriy nevetni kezdett. "Akkor legyen Leia." Tanácsolta de ezekről eszembe jutott James, így inkább felhagytam a Star Wars nevekkel. Aztán eszembe jutott a kedvenc sorozatom a Doctor Who, ahol az egyik kedvenc szereplőmnek Rose volt a neve. És amúgy a galléria tele volt rózsaszirmokkal, mikor megkaptam őt. "Legyen a neve Rose." Jöttem elő az ötlettel, mire Andriy bólintott. "Nem rossz. Rose, gyere ide." Hívogatta Rose-t miközben csipogtatta neki a labdát. A kis kutyus nem foglalkozott vele, tovább ette a vacsoráját.

Az este hátralevő része azzal ment el, hogy kutyás videókat néztünk és olvastunk tanácsokat. Andriy nagyon megértő és rendes volt. Sokat segített benne. Szinte ő jobban örült a kutyának mint én. Én is örültem, csak láttam a hátrányokat is, és így  kevésbé voltam boldog.

Reggel arra ébredtem, hogy Rose az ágyamba fekszik és Andriy pedig ott aludt a földön az ágyam mellett. Sajnos az utóbbit csak akkor vettem észre, mikor átestem rajta a fürdőbe menet. "Mi a fene?" Kérdezte álmos szemekkel és Rose leugrott a hasára és elkezdte nyalogatni az arcát. Andriy nevetésbe tört ki, én meg csak mosolyogtam a két kölykön.

"Na és mára mit tervezel?" Kérdeztem kíváncsian reggeli közben. Andriy palacsintát készített finom angol teával. "Meglepetés. Nem árulhatom el." Kacsintott és Rose-nak is adott a palacsintából. "Azért vigyázz, hogy mit adsz neki." Figyelmeztettem, mire Andriy elgondolkodott a dolgon. Nekem viszont azon járt az agyam, hogy miféle meglepetésre készül Andriy. "Amúgy jól öltözzél ám ki. Buliba megyünk." Kacsintott Andriy ismét és már kezdett az idegeimre menni.

↔

Ötre Andriy utasítására kicsíptem magam és Rose-t átadtam a szomszéd néninek, akinek nem rég halt meg a kutyája. De reméltem, hogy csak azért mert beteg volt és nem azért mert megette. Jó, ez rasszista volt szegény kínai nénivel szmebe, de jobb óvatosnak lenni. Andriy nagy vigyorral az arcán nyitotta ki a lépcsőház ajtaját és meglepődve láttam, hogy egy limuzin áll a ház előtt. "Ez a miénk?" Kérdeztem egy kis mosollyal az arcomon, mire Andriy csillogó szemekkel bólintott. Még soha nem ültem limuzinba az előtt és lenyűgöző volt látni mennyire hatalmas és moder belülről. A dubstep zene csak úgy üvöltött a hangszóróból. Biztos voltam benne, hogy ez a CD Andriy válogatása volt. Negyedórás utazás után (igen, felálltam a limuzinba és kinéztem a tető ablakon és hagytam, hogy fújja a szél a hajamat a New York-i éjszakában, úgy mint a filmekben. Az Isten szerelmére, az ember csak egyszer tölti be a huszat), végre megérkeztünk egy ház elé. Eléggé sötét volt bent és számítottam rá, hogy majd pár ember elő bukkan a kanapék, vagy egyéb bútorok mögül és kiáltják, hogy meglepetés. De ahelyett, hogy egy lakásba mentünk volna be, Andriy felvezetett a tetőre. Szerencse az volt, hogy októberhez képest egész jó volt az idő. Mikor felértünk a lépcsőn, Andriy illedelmesen kitárta előttem az ajtót. "Meglepetés!" Kiáltotta a sok ember, ugyanis nem csak ketten-háram voltak ott, ha nem kábé egy tucat ember. Ahogy körbe néztem, az ismerős arcok előhozták belőlem a kellemes gimis emlékeket. Ott volt Kai, Koyuki, Adam és Mels is, aki azt hazudta, hogy New Haven-be kell maradnia. Meglepetésemre George is eljött, pedig azt hittem, hogy próbálja kerülni Andriy-t. Aztán rég nem látott arcok is jöttek. Mint például Junior, aki egy évvel felettem járt, de egész jó baratok lettünk, aki viszont hozta magával a barátnőjét, aki több időn keresztül osztálytársam volt, és az egyik legkedvesebb barátnőm Shirleyka. Ott volt Hugo a volt barátom, akivel még kilencedikbe jártam. Vicces, hogy ő is eljött, de a szakítás után sem voltunk rosszba. Ő is hozta barátnőjét aki Albina volt. A csajjal vegeyes érzelmeim voltak a gimiben. Néha bírtam, néha utáltam. Attól függ hogy vislekedett. De azért rendes volt tőle, hogy eljött. Mondjuk lehet egyrészt Adam miatt is, mivel nagy haverok. De ott volt Erik is a Kolumbiaia deszkás haverom. Ő vele sok jó pillanatot eltöltöttem és még egy helyen is laktunk Brooklynba. Eljött még Charles is, egyenesen New York állam felső részéből. Még kilencedikbe Mels, Adam és én jártunk egy Global Action Project (GAP) nevezetű programra, ahol filmet készítettünk az bevándorlásról. Ott ismertem meg Charles-t. Az én javaslatom alapján csináltunk egy fantasy féle filmet, amiben én voltam az egyik főszereplő Juniorral. együtt. Mindketten normális kinézetű ürlényeket játszottunk. Ami egész király volt. Nosztalgiázás képt le is vetítették a filmet és egész vicces volt vissza nézni a kicsivel több mint négy évvel ez előtti énemet. Olyan fiatal voltam... A bulin Adam volt a DJ, ki más is lett volna. Andriy-val válogatták össze a zenét. Szerencsére mindenkivel tudtam hosszasan beszélgetni. Érdekelt, hogy mi történt a többséggel a gimi után és mennyire szeretik azt, amit csinálnak. Junior színésznke tanult, Hugo énekesnek, Albina tanárnőnek, Shirleyka üzletasszonynak tanult, míg Kai ugyebár divattervezőnek. Koyuki szerencsésen eljutott Texasba és már nem kell sok neki, cska pár év az egyetemről, hogy a NASA-nál dolgozhasson. Erikből művész lett és a DC-nek tervezett ruhákat és gördeszkákat. Charles pedig a filmezéssel ment tovább és rendezőnke készült. Mikor ott volt a bulin mesélte, hogy 2018 tavaszán készül Los Angelesbe. Adam meg ugyabár zene produkcer és DJ lett. Jó volt látni, hogy mindenki annak tanult és azt csinálta amit szeret. Még akkor is ha keményen kell dolgozniuk érte. Andriy tortája volt a legjobb. Három emeletes volt és külön vett a cukrászdába marcipán díszeket, amik szinte mind enegem jellemeztek. "Egy-re kívánja valamit!" Szólt izgatottan Albina, míg Adam belekezdett a visszaszámlálásba. "Három, kettő, egy... MOST!" Rengeteg gondolat átment abban a két másodpercben az agyamon, de mikor elfújtam a gyertyákat, csak egy név jött a fejembe. James.

Végül jött az ajándék bontás. Hugo, Koyuki, Albina, Shirleyka, Junior és Charles könyveket adtak nekem. Másnap mikor haza értem (ami amúgy is őszi szünet volt), Andriy-val eszkábáltunk össze egy új könyves polcot. De nem bántam, mert imádtam olvasni. Míg Erik egy direkt számomra készített DC pulcsit adott, a nevemmel rajta és a DC logóval. Adam CD-ket adott nekem, amiknek nagyon üröltem, hisz a régi kedvenceimet hozta el. Mels vett egy írógépet, amibe biztos voltam, hogy ez az antik darab nagyon drága lehetett. Kicsit mérges is voltam rá, amiért ilyen nagyszerű ajándékot vett nekem. Biztos voltam benne, hogy az első dolgot amit azzal fogok írni, majd elpostázom neki New Havenbe. Kai ajándékának is nagyon örültem, hisz ő eredeti angol teát és London-os ajándék tárgyakat hozott nekem egy kisebb bőrönddel. Kai minidg is tudta mennyire imádom Angliát, így mikor a nyáron ott nyaralt, nem felejtett el engem. Aztán végül jött a két jó madár. Andriy még adott pár festéshez való eszközt, pedig igazán nem vártam tőle, hogy vegyen pluszban, hisz az előtte levő napi kiállítás meg a torta is nagy ajándék volt számomra. George pedig egy vicces könyvel ajándékozott meg, aminek az volt a címe: Hogyan legyünk az angol professzorunk kedvence? Nem is vártam tőle mást, de rendes volt tőle.

Még nagyban tartott a buli, mikor úgy döntöttem, hogy egy kicsit visszavonulok. A tetőterasz elhagyatottabb részén volt egy kis szék és asztal üresen, így úgy gondoltam, hogy megpihenek ott. Csodálatos volt nézni azt a nagy várost, ami soha nem alszik. A fények, a hangok, az illatok. Szinte mind az öt érzékemen éreztem, hogy New York létezik és él. Akárcsak egy ember, és mi vagyunk a pici apró sejtek a város szervezetében. Már elég régóta éltem ott. De még nem untam, ami tőlem nagy dolog volt. Tény hogy utazni akartam és világot látni. Nem is kicsit. Mit meg nem adtam volna, hogy eljussak Londonba vagy Párizsba... Viszont biztos voltam benne, hogy mindig visszatértem volna. Lehet, hogy idősebb koromban nyugotabb helyre mentem volna, de New York mindig az otthonom volt. Akarcsák Magyarország és a kis települések a Bakonyban és a Balaton körül. De persze az ottani természet szépsége, nem igazán ért fel New York sok színűségéhez és élettel telitségével. Aztán mind mellett hirtelen eszembe jutott a szülinapi kívánságom. Emlékszem mikor betöltöttem a 15-öt Luke-ot kívántam, hogy szeressen. Most itt vagyok húsz éves és az elmém nem változott sokat. Megint egy fiú szerelmét és itt létét kívánom. Kicsit szánalmasnak éreztem magam és utáltam magam ezért. Hol marad a világ béke? A jó család? Karrier? Egészség? Pénz? Sehol. Ezek helyett inkább arra vágytam, hogy orosz srác felbukkanjon ezen a születésnapi partin és szerelmet valljon. Ami valljuk be elég képtelen lett volna, ha már csak azt nézzük, hogy ezer éve nem találkoztunk. Viszont én és a remény, nos mi jó barátok vagyunk. Mindig egymás mellett állunk és én mocskosul hiszek benne. De ő persze nem olyan igaz barát és sokszor cserben hagy.

Gondolatomat halk léptek szakították meg és egy magas és erős alakot véltem kivenni a sötétségben. Andriy hozott egy ütött-kopott széket mellém és leült. "Hogy tetszik a buli? Eléggé elvonultál..." Mondja egy sörrel a kezében. Mikor láttam, hogy már nincs sok az üvegben, elvettem tőle és felhúztam mindent. Andriy csak nevetett. Pedig azt hittem, hogy ki lesz rám akadva. "Jó a buli, csak egy kicsit lekellett ülnöm ki szellőztetni a fejem." Sóhajtottam, miután lenyeltem az utolsó korty sört. Andriy felhorkantott. "Ahj Amy. Egy tetőtéri bulin vagyunk, végig a fejedet szellőzteted ha ezt vesszük. Na mondd. Mi bántja a lelked?" Nyagatott tovább és megfogta a kezem. "Tudod, ez a buli nagyon klasz és a gimiből mindenki itt van aki számít, kivéve egy valakit..." Mondtam keserűren, mire Andriy megszólalt. "James." Mondta ki a bűvös nevet. Én csak búsan bólintottam. "Nem tudod kiverni a fejedből mi?" Kérdezte sopánkodva. "Amikor egy évig otthon voltam Magyarországon, minden jól ment. Még csak egy picit sem volt a fejembe. De ahogy visszajöttem, és újra találkoztam veled, George-al és a többiekkel, meg akárcsak néhány helyen ahol ismét voltam New Yorkban, minden ráemlékeztet. Minden előhozza a régi emlékeket." Tálaltam ki Andriy-nak aki pár percig nem tudott mit erre modnani. Amit persze teljesen megértek, mert én se tudnék rá mit mondani. "Akarsz hallani valami jót?" Tért rá más témára Andriy. "Persze." Mondtam egy fáradt mosollyal az arcomon. "Geroge az előbb megcsókolt a lépcsőházban." Szólt lágy hangon és elkezdett zavartan pislogni. Hirtelen elöntött a boldogság és Andriy nyakába ugrottam, majd elkezdtem tapsolni és éljenezni. Addig ő paradicsom színűre vörösödött. "Ez azt jelenti, hogy ő is kedvel téged?" Kérdeztem izgatottan, mire ő bólintott. "És akkor elköltözől tőlem?" Andriy komolyabbra vette a formát és megcsóválta a fejét. "Nem akarlak egyedül hagyni." Sóhajtott, én erre meg megütöttem a vállát. "Hé! Most lettem húsz. Tudok magamra vigyzáni. És a szerelem fontosabb, mint egy buta barát." Szóltam duzzogva, mire Andriy elmosolyodott. "Nem vagy te buta barát. És különben is még csak az ismerkedés fázisnál tartunk." Vonta meg a vállát, mire én begurultam. "A fenéket! Ezer éve ismeritek egymást." Szóltam kicsit hangosabban, mire Andriy elkezdett csitítgatni. "De nem úgy!" Válaszolt suttogva. "Ahj fiúk... mit bonyolítjátok a dolgot?!" Akadtam ki Andriy-ra, de végül csak nem hagyott alább a dologban. Azért egy részt örültem neki, hogy nem kell egyedül maradnom. Más részt viszont örültem volna, ha Andriy boldog lehet George-al.

A buli végén mindenkitől fájó szívvel búcsuztam el és Andriy meg George maradtak takarítani. "Azért a heves szeretkezés közben az asztalon ne tőrjetek el semmit." Suttogtam Geroge-nak, miközben rákacsintottam. Ő csak pókerarccal meredt rám. "Amelia, te részeg vagy." Jelentette ki határozottan. "Nem mondod?!" Nevettem, mire egy kicsit elvesztettem az egyensúlyom. Mels haza vitt és ott aludt nálunk. Egyelőre még nem kértük vissza Rose-t, mivel Andriy még a tetőn azt mondta, jobb ha a "lányom" nem lát ilyen állapotban. Végül is egyet értettem vele. Az bzitos, hogy eléggé ki voltam ütve, mert mikor Mels ágyba rakott, esküszöm, mintha nem ő lett volna ott, ha nem James. "Szeretlek és hiányzol." Suttogtam, mire a halucinált James megszólalt Mels hangján. "Te is hiányzol nekem mókuska." Ez volt az utolsó mondat amire emlékeztem a huszadik születésnapomról.