19. fejezet

19. Fejezet

Azon a napon amikor megérkeztünk, nem történt semmi különös az este előtt. Mikor James és én megbeszéltük a mozit, utána bementünk a házba. Kicsomagoltam godánosan a ruháimat és segítettem Rékának vacsorát főzni. Bár mondtam neki, hogy ne fáradjon ilyenekkel, mert nem leszünk itthon. Liam is tervezte, hogy elmegy valahova, amíg mi moziban leszünk. Hirtelen Finn a konyhába beugrott pár apró labdával és elkezdett dobálni minket. 

"Találd ki hova viszlek! Találd ki hova viszlek!" Kiabálta Rékának, mire az felsikított. 

"Csak nem labda medencézni?!" Kérdezte és Finn ölébe ugrott. 

"De bizony!" Nos én ebből az egészből egy szót sem értettem, inkább csak némán összeszedtem az apró labdákat és betettem a szobájukba. De persze örültem, hogy Réka boldog volt ezzel a nagyra nőt gyerekkel. 

"Mi a fene folyik itt?" Kérdezett engem James, amíg adogattam neki a tiszta edényeket. 

"Szerelem." Nevettem. 

"Amúgy fogalmam sincs hova kell ezeket rakni." Nézett rám tanácstalanul az edényekkel. 

"Csak tedd le valahova. Amíg suliba lesznek, majd úgyis rendet rakok itt, hiszen ez egy káosz ami itt van. "

"Arra gondoltam, hogy a vetítés az kilenc kor kezdődik, szóval előtte még elmehetnénk megnézni a város." Vonta meg a vállát James. 

"Remekül hangzik." Mosolyogtam, bár nem akartam mutatni azt az érzést, hogy kicsit pánikba estem az miatt, hogy kettesbe fogjuk tölteni az estét. 

Hatkor Liam elment egyedül megnézni pár szórakozó helyet, ahol két éve is volt. Hármunk közül ő járt a legjobban, ugyanis ő már volt Londonba és valamennyire ismeri a terepet. Viszont James és én... de akárcsak nekem, James-nek is remek tájékozódó képessége van és Finn szerint nem fogunk eltévedni. Sőt a kis Vespa robogójukat is odaadta nekünk, hogy szabadon száguldozhatunk a városban. 

"Vezettél már te ilyet?" Kérdeztem ijedten James-t, mire ő bólogatott. A garázs előtt, ami  egy utcával arrébb volt a háztól. 

"Még Los Angeles-be az egyik haverom megtanított. Nagyon állat kis mocik ezek." Ütögette meg a motor ülését. 

"Én erre fel nem ülök, bármennyire is aranyos." Tettem határozottan karba a kezem. James elmosolyodott. 

"Ne légy már ilyen nyuszi." Húzott oda a robogó felé. "Csak fogd meg. Ez nem bánt." Nevetett, mire én vállba bokszoltam nevetve, majd előre siettem készülődni. 

Márciusi Londonhoz képest az idő egész kellemes volt. Réka segítségével választottam ki a szerelésemet. Kölcsön adott egy csíkos pólót. Felvettem azt és betűrtem a sötét kék szoknyámba. Arra raktam rá egy vékony barna övet. Felhúztam a kedvenc cipőm és kalapom. Réka begöndörítette a hajam és megcsinálta a sminkem. Pont mint régen, mint amikor Magyarországon voltunk, ugyanilyen jó kapcsolatunk volt. Örültem, hogy a kellemetlen sors, újra összehozott minket egy kellemetlen szituáció miatt. De egyrészt nem bántam. Mikor készen lettünk, inkább úgy gondoltam a kalapom a szobában hagyom, ugyanis ha robogóval megyünk, akkor elviszi a szél. Mikor lementem, a ház előtt már ott várt James a robogóval. 

"Csodálatosan nézel ki." Mondta mosolyogva. Közben Réka is megjelent, aki szintén csinosan festett a ruhájában. Rá Finn várt, egy Mini Morris autóval, amin szintén ott díszelgett az angol zászló. Finn a kezembe nyomott egy bukósisakot, ami kék volt és ezen nem volt rajta az angol zászló. Csodálkoztam is. James pedig egy korom feketét kapott. Ő gyorsan felpattant a robogóra, míg én habozva álltam mellette. Kinyújtotta a kezét. Lassan belekapaszkodtam és felmásztam mögéje. Mikor egy kicsit megingott alattunk a jármű, én gyorsan belekapaszkodtam a derekába. Finn elmagyarázott neki mindent, hogy hol kell elindítani és még a többi dolog, amihez én nem értek. Hétkor elindultunk. Először elmentünk a hídig  ami ott volt az utca végén, de James nem ment rá, ha nem lefordult balra. Egy darabig az A3212-es főúton haladtunk. Rengeteg szép házat láttunk és már kezdett sötétedni, így egyre jobban jöttek elő a város fényei. Először nagyon érdekes volt, mert az útnak a túloldalán kellett haladnunk. James nagyon nehezen szokta meg, de hamar belejött. Én viszont reszkettem és nagyon féltem. De bíztam James-be és az ösztöneibe. Látszott, hogy Európában voltunk, mert az építkezési stílus teljesen más volt mint az amerikai, legfőbb képen a New York-i. Tetszettek a szép fehér habos babos épületek és nem az, hogy minden üvegből van. A legtöbb sarkon ott díszelegtek a piros telefonfülkék és így a robogón sokkal jobb volt nézelődni, mint a kocsiból. Végig a Temze mellett haladtunk és rengeteg parkot láttunk elsuhanni mellettünk. Tele volt az egész fákkal. Persze itt is voltak magasabb épületek, ugyanis már London is tért át a modern stílusba. Öt perces haladás után, a szívem hirtelen megdobbant, de nagyon. Főként mikor meghallottam ezer meg ezer templom harangozását. Ez az otthonomra emlékeztetett, ugyanis New Yorkban nem igen lehet harangozást hallani. És szinte éreztem, hogy közel van a hozzám legkedvesebb épület Londonban. 

"Amy, nézd! Ott a Big Ben!" Kiáltotta hátra James és amint felpillantottam, tényleg ott állt a maga dicsőségében az óratorony. Elkanyarodtunk hirtelen balra és még szebb rész tárult elém. Beérkeztünk a Westminster részre. A csodálatos épületek szinte elvarázsoltak. Még sötétben is meseszépek voltak. És az a sok ember! Persze nem tudja felülmúlni New York rengetegjét, de meglepően sokan voltak. Egy nagy kanyart tettünk és ismét a szemünk elé tárult a Big Ben. Még mielőtt rátértünk volna a Westminster hidra, James ismét tett egy bal kanyart és megláttuk a London Eye-t. Az esti fénybe még sokkal jobban nézett ki, mint ahogy elképzeltem. 

"Ez gyönyörű!" Szóltam James-nek, mire ő is helyeselt. 

Rengeteg szép dolgot láttunk és szinte szavakban leírni nem lehet. Egy írónak persze az a dolga, hogy leírjon olyat is, amit más nem tud. De ezt képtelenség. James és én remekül szórakoztunk. Viszont mikor ő elment sorban állni az egyik gyorsétterembe, én kiosontam az egyik telefonfülkéhez. Réka elmagyarázta még akkor, mikor a hajamat csinálta, hogy hogyan kell használni és adott aprót is, amivel működésbe léptetem. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót és tárcsáztam Tom számát. Szerencsére az időeltolódás most mellettem volt és még csak délután három volt New Yorkban. El sem akartam hinni akkor, hogy hány óra lehetett, mikor először hívtam Tom-ot. De mikor este ott a telefonfülkébe hívtam őt, csak az üzenet rögzítője kapcsolt be. 

"Szia Tom. Én vagyok az Amy, ismét. Csak annyit szerettem volna mondani, hogy nem a te hibád amiért most nem vagyok otthon. Nem tudom, hogy Geroge vagy Andriy mondtak e már valamit. Sokkal egyszerűbb lenne ha ők elmondanék és nem kéne titkolóznom előtted, de én telefonba így nem tehetem. Ha most hallasz és ott vagy, csak annyit akartam mondani, hogy sajnálom, hogy így cserben hagytalak akkor, amikor a legnagyobb szükséged lenne rám. Nem vagyok egyedül. Itt van mellettem a legjobb barátnőm. Tudod, Réka. És gondolom ebből kitalálod, hogy hol vagyok. Tom, szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek és úgy érzem nem mondtam otthon elégszer. Köszönök mindent amit értem tettél. Te vagy a legjobb barát, akit egy lány kívánhat. Szeretlek. Hiányzol és nagyon sajnálom a dolgot. De tudd meg..." És a hívás kikapcsolt. Lejárt az időm. Mély levegőt vettem, mire rám tért volna ismét a sírás  Mikor megfordultam az ajtó felé, észrevettem, hogy James ott áll előttem. Mindent hallott. De nem akadt ki. Helyette letette a kaját a robogó ülésére és szorosan magához húzott. Ha az elejétől kezdve így viselkedett volna velem, semmi panaszom nem lett volna James-re. 

"Ideje ennünk valamit. Mindjárt kihűl a kaja." Szólalt meg hirtelen és lassan eltolt magától.

Mikor megettük az ételt, már csak fél óránk volt a film kezdéséig. Addig leültünk a Temze partjára és beszélgettünk. James felhozott egy érdekes témát. 

"Emlékszel mikor te és Mels Las Vegas-ba voltatok?" Kérdezte nevetve, mire én szégyenkezve bólintottam. "Nos, aznap láttalak Los Angelesbe." 

"Tudom." Szakítottam félbe. "Láttam, hogy láttál. De nem akartalak megzavarni, mert épp egy lánnyal voltál." Meséltem neki, mire ő elkomorodott. 

"Még mielőtt megkérdeznéd, igen, ő a barátnőm volt. Azonban nem tartott sokáig a kapcsolat. Sajnos egy kapcsolatom se volt hosszú távú. Bennem volt a hiba." Vonta meg a vállát. "Sean azt mondta, hogy ha minden nőbe téged foglak keresni, akkor sosem csajozom be. De nem tudtam változtatni a dolgon." Mosolygott zavartan. Úgy éreztem, hogy egy kicsit elpirultam. 

"Oké, de honnan tudod, hogy Las Vegasba is voltunk?" Tértem át a következő témára, míg James gyorsan észbe kapott, hogy hol hagytuk abba. 

"Nos, követtelek titeket kocsival... Igazából ez volt az első dolog, amit a háttérből tettem érted. Nagyon részeg voltál és nem ismertél fel. Aztán ittam én is párat. Igazából sokat. Együtt töltöttük az éjszakát és elég fura dolgok születtek." Köszörülte meg a torkát az utóbbi mondatnál. Lefagyva néztem rá. 

"Azt ne mondd... én, és te?!" Akadtam ki, mire James ravasz vigyorral bólogatott. 

"És meg van a videó is arról az estéről. Szerencsére reggel előbb felébredtem, mint te. Én is le voltam sokkolva, ugyanúgy mint most te. Okos dolog volt ráírni a kezedre a címet  így haza is tudtalak vinni." Simogatta meg a fejem tetejét, mintha ha húga lennék. 

"Szóval... mi egyéb őrültséget csináltam még azon az este?" Kérdezte ismét szégyenkezve és elpirulva. 

"Nos, a bárpulton táncoltál és a és a Come and Get It-et énekelted, miközben vetkőztél az ott ülő pénzes pasasoknak." Vonta meg a vállát. 

"Nem, ezt nem hiszem el. Hazudsz!" Fogtam a fejem. Teljes sokkban voltam és nem akartam hinni a fülemnek. 

"Ha hazaérünk majd megmutatom." Nevetett ravaszul. 

"De te levideóztad, miért nem állítottál meg?" Akadtam ki, mire James széttárta a kezét. 

"Ugyan miért? Egyszer van karácsony, még sem hagyod ki. És akkor még józan voltam. Szóval tisztán emlékszem minden mozdulatodra. De nyugi, mikor a melltartódat akartad ledobni, akkor leszedtelek a pultról. Persze majdnem meg is vertek ezért a "rajongóid", de tudod az a részed az csak az én titkom maradhat, meg most már Tom-é." Mutatott a mellem felé a levegőben. Nos, ezen nagyon röhögtem... 

"Te jó isten." Fogtam ismét a fejem, majd James közelebb húzott magához. 

"Nyugi, jól szórakoztunk. Csináltunk Justin Bieber paródia videót." Kacsintott rám, mire kicsit boldogabb lettem. 

"Szóval csak paródia videót csináltunk?" Kérdeztem álszenten, mire ő megcsóválta a fejét. 

"Nos, nem. De majd meglátod." Zárta le a témát, majd hirtelen felállt. "Tíz perc és kezdődik a film. Mennünk kell. 

↔

Nagyon tetszett a film és mivel ez volt az utolsó Star Wars film, ezért kellőképpen megríkatott. Sőt mintha azt láttam volna, hogy James-nek is gyűlt pár könnycsepp a szemébe. Szóval kihasználva az alkalmat, ezzel szekáltam addig, amíg a Temze partján sétáltunk. Ő maga mellett tologatta a kis Vespát. Mikor elindultunk haza fele, levettük a bukósisakot, mert úgy nem volt annyira élvezetes nézni a látványosságokat. Szóval James beindította a motort és csak száguldtunk a főúton a miközben haladtunk a Big Ben felé és a Temze túlpartján pedig ott ment körbe és körbe a London Eye. Én addig kitártam a kezem, egy kicsit hátradőltem és élveztem, amint a hajamba csap a nagy szél. James kicsit megijedt, hogy nem fogom a derekát, de a nagy száguldásba és a pillanatban, muszáj volt vadságot csinálnom, hogy élvezzem az utat. Olyan könnyűnek éreztem magam, ahogy a szél átsüvített a kabátomon, végig húzta a hajam, mint valami hatalmas fésű és a bőrömet meg pedig felfrissítette. Aztán mikor a Big Ben-nél elkanyarodtunk, reflexből megfogtam James derekát és oda bújtam a hátához. Végig mosolyogtam az utat és boldognak éreztem magam. Egy gonosz hang a fejembe azt mondta, hogy Tom-al sosem éreztem ilyen jól magam, de a lelkiismeretes lelkem elüldözte a hangot a fejemből és egy kicsit eltávolodtam James-től. 

Mikor felmentünk, James végig a filmről csevegett és csinált mindkettőnknek teát. Szerencsére még senki sem volt otthon, így ketten tudtuk élvezni, ahogy a szobánkba besüt a Hold fénye. Közben James megtalálta Rékának az egyik csoki készletét és tudtuk, hogy ezért megfog ölni minket, de borzasztóan nagy cukor hiányunk volt. James most már nem csak telefonnal, de csokival is tartozott neki. A kutyájuk pedig békésen aludt a szobájukban, hirtelen azt hittük, hogy őt is elvitték. 

"Na, meg mutatod a videót?" Kérdeztem szépen nézve James-re. Elnevette magát, majd felállt az ágyról és a laptopjáért ment. 

"Biztos megakarod nézni?" Nézett rám komolyan, mire bólintottam. 

"Igen. Látni akarom, hogy mennyire vagyok gáz, ha részeg vagyok..." Vontam meg a vállam, mire James visszaült mellém, ölében a laptoppal, majd hirtelen ismét felállt. 

"De előtte kell valami nyugtató dolog." Szólt, majd kiment a konyhába. Egy perc múlva két pohárral és egy üveg borral tért vissza. 

"Leakarsz itatni?" Mosolyogtam, mire James ravaszul megrázta a fejét. De persze elfogadtam az italt, hiszen lazítani akartam egy picit. Csak arra nem számítottam  hogy amíg a gázos videóimat nézzük, addigra elfogy egy egész üveggel. 

"És itt a híres vetkőzésed a Selena Gomez dalra." Öntött magának egy pohárral. Ami a számban volt bor, azt véletlenül kiköptem. Valóban én álltam a pult tetején, kócosan és tántorogva. Borzalmas látvány nyújtottam, viszont James jól szórakozott rajta. 

"Miért pont erre táncoltam? Nem is szeretem Selena Gomezt... csak ezt a dalát." Értetlenkedtem. 

"Mert ez kiváló vetkőzős dal." Vonta meg a vállát James és úgy nézte, hogy szinte nem is pislogott. Mikor vége lett, meg mutatta azt a videót, amin már mindketten részegek voltunk és Justin Bieber-t parodizáltuk. Utána meg jött egy durvább videónk... inkább nem részletezem. De eltudom képzelni James mire vagy inkább mikor használhatja azt a videót. 

"Oké, de most menj ki egy öt percre a folyosóra és ne hogy be less." Toltam kifelé, egy kicsit már részegen. Felakartam dobni az estéjét, így levetkőztem fehérneműre és felvettem a fehér ingét. Majd bekapcsoltam a Come and Get It számot. Lekapcsoltam az összes villanyt és csak a Hold adott világosságot, meg az utca lámpája. 

"Jöhetsz." Szóltam ki, amint neki dőltem az ablaknak. James elkerekedett szemekkel jött be a szobába. 

"Basszus, részeg vagy!" Kapott fejéhez, mire én csak legyintettem egyet. Majd közelebb mentem hozzá. Megragadtam a pólóját és mélyen a szemébe néztem. 

"Amy, ha felébredsz nagyon megfogod bánni. Baromi rossz hatással van rád egy kis alkohol." Fintorgott és próbált ellen állni nekem. 

"Csak azt ne mondd, hogy nem örülsz a helyzetnek..." Néztem rá ravaszan, mire ő elmosolyodott, majd hirtelen újra komoly lett. 

"Nem, nem akarok neked lelkiismeret furdalást okozni." Tolt el magától és próbált volna szökni a szobából, majd megragadtam a karját és magam elé húztam. 

"Légy férfi, James." Szóltam gyengéd hangon, majd egy pillanatra elhúzta a száját. Aztán, mintha valami megcsípte volna, olyan hirtelen megcsókolt. Elég hevesen és szenvedélyesen csókolóztunk pár percig. Aztán elindítottam a Selena Gomez dalt és elkezdtem neki rá táncolni és a vége felé levettem az ingét, majd ő pólóját és nadrágját. Mikor vége lett a számnak, ismét csókolózni kezdtünk és lassan elhelyezkedtünk az ágyon. Muszáj volt észre vennem, hogy James nagyon jó formában volt. Izmos háta volt, széles vállakkal és kockás hasa. De persze nem olyan durván, ha nem éppen hogy volt, de nekem így tetszett. 

"Amy." Szólt mire én csak hümmögtem egyet. Közben a karja végig az oldalamat simogatta. 

"Tudom, hogy nem fogsz erre emlékezni, és egyrészt sajnálom, de már régóta várok erre. Szóval csak azt akartam mondani, mert így egyenesen szerintem nem hallottad még a számból, de szeretlek. Még mindig szeretlek." Mondta, nem is sejtve, hogy igenis jól emlékeztem másnap mindenre, sőt még most is. Nem válaszoltam rá, mert azért annyi csöpp eszem volt, hogy rájöjjek még nem tudtam dönteni az érzéseim felől. De James nem kért számon, inkább hagyta, hogy megcsókoljam. 

Másnap reggel, mint ahogy James mondta, sokkban voltam. Mikor kinyitottam a szemem és meztelenül feküdtem az ágyban, mellettem pedig James horkolt, szintén ruha nélkül a takaróba burkolózva, enyhén szólva kitört rajtam a pánik és az emlék sorok és a párbeszédek pedig csak úgy libbentek be a fejembe, amitől az viszont szörnyen hasogatott. Úgy hogy James ne vegye észre, kisurrantam a takaró alól és felvettem az ingét, mert csak azt találtam meg, és ijedten kirohantam a folyosóra. Mit sem sejtve, hogy Liam ott áll a nappali ajtójába és támasztja az boltívet. 

"Szép jó reggelt. Hogy-hogy James felsője van rajtad?" Kérdezte kíváncsian  de láttam a zsivány vigyort ott csücsülni a szája sarkán. 

"Fáztam." Hazudtam és próbáltam lazának tűnni. 

"Nem akarok perverz lenni, de jól látom, hogy nincs alattad semmi?" Kacsintott rám, mire egy mérges pillantást vetettem rá és kinyújtottam rá a nyelvem, amint elhaladtam mellette a fürdő felé. Erre ő elnevette magát. Mikor végeztem, úgy hogy Liam ne lásson, visszaosontam a szobába. James még mindig aludt. De persze nem hagyhattam. Ezért lefeküdtem mellé és kevésbé gyengéden megpöcköltem az orrát. Erre azonnal felébredt. 

"Mi-mi van?" Kérdezte és felült az ágyon. Majd összeakadt a tekintetünk. 

"Ajaj, most jön a letolás." Szólalt meg, gondolom letudta olvasni az arcomról, hogy nem vagyok jó kedvemben. 

"Nyugi. Per pillanat most saját magamat utálom, de nagyon és egy ribancnak tartom maga, szóval most az egyszer nem veled van a baj. Élvezd ki." Elővettem a legszebb mosolyom de szerintem csak vicsor lett belőle. 

"Nem vagy ribanc." Simogatta meg a kezem és hátradőlt az ágyon magával húzva engem is. 

"Tudod sokan azért szeretnek aludni menni, mert álmukba nem kell a valóság fájdalmát érezniük. Most erre a kis kiruccanásunkra úgy gondolj, mintha egy álom lenne. Ha haza megyünk, és ha úgy szeretnéd, vehetnénk úgyis, hogy meg sem történt. De amíg itt vagyunk, cselekedjünk úgy hogy az egész valós. Mint az álmokban, addig amíg fel nem ébredünk." Tanácsolta bölcsen, miközben a mellkasán feküdtem és ő meg a fejem tetejét simogatta. Én addig a karját szorítottam. 

"Ezért a pokolra kerülök." Szóltam elkeseredve, mire James felnevetett. 

"Akkor majd együtt leszünk ott." Mondta és közben megpuszilta a fejem tetejét. Hirtelen nem tudtam, hogy sírják vagy örüljek ennek az új helyzetnek. Abban biztos voltam, hogy az érzéseim kezdtek erősebbek lenni James iránt és már kevesebbet gondoltam Tom-ra. Csak arra tudtam gondolni, hogy James újra velem van és szinte minden olyan jó mint régen. Sőt, még talán jobb, hiszen Londonba éltük ezeket a napokat, és a város felfedezése közben, kettesben tudtunk lenni és egymással törődni. Olyan volt tényleg mint egy álom. És nem igazán akartam felébredni belőle.