20. Fejezet

20. Fejezet

Majd nem egy hét telt el az érkezésünk óta. London egy csodálatos város és szerencsére a rajongásomnak eleget téve, egyáltalán nem csalódtam benne. Az elmúlt héten rengeteg dolgot csináltunk. Délelőtt Réka a fősulin volt, Finn meg dolgozott, szóval mi hárman felfedeztük a várost magunktól. Liam és James egyre jobb haverokká kovácsolódtak. Néha már az idegeimre mentek a folytonos szívatásukkal és szekálódásukkal. De azért nem panaszkodom. James és én köztem a dolog kezdett egyre jobb és jobb lenni. Persze azóta nem követtünk el egy olyan nagy hibát, mint a múltkor. A legfurcsább dolog az egészben az volt, hogy Liam minden este hétkor, titokzatosan elment a lakásból és pontban este tízkor ért haza mindig. James szerint focit nézett, mert akkor volt az angol bajnokság, szerintem pedig valami nő volt a dologban. 
A legjobb az volt, mikor szerda délután elmentünk foci meccset nézni. Pont az én kedvenc csapatom, a Chelsea játszott a Manchester ellen. Éppen az utolsó éve volt szeretett focistámnak, Fernando Torres-nek, szóval még annál is különlegesebb alaklom volt, hogy visszavonulása előtt, még láthattam élőben játszani és Finn elintézte nekem, hogy kapjak tőle a labdámra aláírást. Mondtam Rékának, hogy a srác ennek köszönhetően, biztos helyet kapott a szívembe, így áldásomat adtam rájuk. 
Péntek este viszont buliba mentünk, ahol egy emlék koncerten Réka kedvenc bandája az All Time Low és a közös kedvenc bandáink, a Green Day és a Linkin Park lépett fel. Nagyon jót buliztunk és egy felejthetetlen egy éjszaka volt. Azonban nem csak jó szempontból. 
A kis Mini Morrissal haladtunk a főúton, mikor egy taxi hirtelen elénk hajtott és Finn kénytelen volt, reflexből egy nagy kanyart tenni. Ahogy fordult, nem vette észre, hogy egy fa volt az út szélén, és mi belerohantunk. 
"Mi a fene?!" Kérdezte Liam káromkodva. Fájdalmasan nyúltam a fejemhez, ugyanis nem voltam bekötve és lefejeltem Finn fejtámláját. Szerencsére nem törött el semmim, legalább is reménykedtem benne. Mellettem James-nek kellett volna ülnie, de mikor oda néztem, hirtelen nem láttam meg. Aztán ijedten követtem a szememmel a teste vonalát és ledermedve láttam, hogy mivel ő sem volt bekötve, ezért előre esett Réka és Finn közé. Liam volt az egyetlen aki karcolás nélkül megúszta. Gyorsan kiszállt az autóból. Az eső pont esett, talán ezért is mentünk bele könnyebben a fába és ezért nem látta a taxis, hogy közeledünk. 
"Mindenki jól van?" Kérdezte Finn, mire csak én feleltem, hogy igen. A többiek némák voltak. Mig Finn megnézte, hogy Rékával minden rendben van e, én addig próbáltam Jamest, felhúzni vissza az ülésre. De nem mozdult. Nem is beszélt. Lassan felemeltem a fejét és ijedten láttam, hogy a feje tetején van egy hatalmas seb. Elkezdtem pofozgatni, de nem reagált semmit. 
"James! James, válaszolj!" De nem történt semmi. 
"Réka nincs magánál." Szólt hátra Finn és mikor láttam, hogy a barátnőm is ott hajol előre az ülésen szinte élettelenül, ahogy csak az öv tartja egyben. Hirtelen eluralkodott rajtam a pánik. Liam hívta a rendőröket és a mentőket. 
"Liam, segíts!" Kiáltottam ki neki, mire ő azonnal kapcsolt és segített kihúzni James-t az autóból.
"Amelia, vérzel." Jött oda hozzám Liam és megvizsgálta a fejem. 
"Jól vagyok, de se Réka, se James nincs jól." Löktem odébb a kezét és segítettem Finn-nek kihúzni Rékát a roncsok közül. 
"Ez mind a te hibád." Morogta halkan Finn és én meg kezdtem nem kicsi bűntudatot érezni. 
Mikor megérkezett a rendőrség, kiderült, hogy a taxit előtte egy órával ellopták. A tulajdonost agyon lőtték az egyik sikátorba. Mikor Liam és én sejtelmesen összenéztünk, mind a ketten pontosan tudtuk, hogy mire gondol a másik. A tettes nem lehetett más, csak a maffia valamelyik tagja. A mentősök szerencsésen felébresztették Jamest, aki azonnal pánikba esett és engem ugrált körbe, hogy jól vagyok e. De én nem tudtam mással törődni, csak azzal, hogy mi van Rékával. Mikor berakták őt a mentőbe, Finn azonnal beszállt az autóba. Mikor én is utána mentem, a mentős megállított. 
"Csak egy ember mehet be." Nézett fel Finn-re, majd rám. 
"Nekem muszáj mellette lennem, évek óta a legjobb barátnőm és fognom kell a kezét." Próbáltam átmenni a mentős emberen. 
"Na persze. De az utóbbi időben én voltam mellette." Vágta a fejemhez Finn és becsukta az egyik ajtót. 
"De én ismerem két napos korom óta!" Próbálkoztam érvelni. 
"Az enyhe túlzás, hiszen az általános alsó tagozatában még csak barátok sem voltatok!" Szólt gorombán Finn, majd becsapta a másik ajtót is. 
Ahogy elhajtott a mentőautó, csak némán álltam ott az esőben és próbáltam takarni a könnyeimet. James oda jött hozzám és próbált megölelni, de helyette én arrébb mentem és megkérdeztem a rendőröket, hogy hova vitték a barátnőmet. Liam egész végig ott volt mellettem, majd mikor elmondták a kórház nevét, fogott egy taxit. James is velünk tartott, de iszonyatosan mérges voltam rá, mert az ő bonyolult ügye miatt került a barátnőm kórházba. 
"Gyere, Amy." Fogta meg a kezem James, mikor kiszálltunk az autóból. 
"Nem lesz semmi baj." Szólalt meg Liam nyugtatva. 
Egyébként azon töprengtem, hogy minket is jogosan bevihettek volna a kórházba, hiszen James-nek kicsit emlékezet kiesése volt, nekem meg a fejem vérzett. 
"Mi történt magukkal? Senki nem hozta be önöket?" Kérdezte az egyik mentős, mire mi megráztuk a fejünket. 
"Azonnal össze kell varrni ezt a sebet." Nézegette a fejem, majd elkísért a sürgősségire. Kicsit fájt, mikor összevarrták. Még bent tartottak egy darabig a kórterembe, hiszen eléggé alacsony volt a vérnyomásom és adtak enni. Közbe Liam jött a hírekkel és mesélte, hogy Réka kómába került és Finn totál ki van akadva. James többször is próbált bejönni hozzám, de megkértem Liam-et, hogy ne engedje be, mert nagyon mérges voltam rá. 
"Nem hibáztathatod őt." Fordult felém Liam, amint az ágyam szélén ült. 
"De az ő ügye miatt keveredett Réka kómába." Beszéltem a kelleténél hangosabban. 
"Viszont nem James akart belekerülni a maffiába." Mondta halkabban Liam, hogy csak én halljam. 
"Akkor is..." Makacskodtam, mire Liam megfogta a kezem. 
"Nem büntesd azért, amiről nem ő tehet. Finn is lehetett volna kicsit óvatosabb, és ezt ő is tudja. Csak nem akarja bevallani magának. Hiszen sokkal egyszerűbb másokat hibáztatni  És tudom, hogy magadat is hibáztatod, nem csak Jamest. De felesleges." Nézett mélyen a szemembe, mire én sértődötten fújtam egy nagyot és elkezdtem az ablakot pásztázni. Nos, a kilátás csodálatos volt, hiszen láttam a Big Bent onnan. Liam felakart állni, de hirtelen megfogtam a karját. 
"Ha ebből az egészből kikeveredünk, tartozom neked sokkal." Szóltam őszintén, mire Liam legyintett. 
"Ugyan. Elég ha csak veszel nekem egy bort és egyszer egyik este megisszuk, miközben nevetve gondolunk vissza erre a napra és elfelejtjük ezt a sok cac-ot." Nevetett, mire én érthetetlenül néztem rá. 
"Mit mondtál utoljára?" Kérdeztem, ugyanis eddig azt a szót még nem hallottam. 
"Cac. Ami kakit jelent durvább hangzásban és Írül. Mikor arra vártam, hogy mondjanak valamit Réka állapotáról, egy ír kisfiú ült mellettem, akinek eltörött a lába még két hete és röntgenre várt. Közben megtanított pár káromkodást írül." Vonta meg a vállát lazán, mire én elnevettem magam, de olyan nagyon, hogy az egész kórtetem felfigyel rá. 
"Mi az?" Kérdezte Liam, már ő is nevetve. 
"Semmi, csak itt vagyunk egy ekkora nagy "cac" helyzetben, erre te még írül tanulsz egy törött lábú kis sráctól." Nevettem tovább, mire hirtelen James lépett be az ajtón. Azonnal elhallgatott a nevetésünk és Liam kíváncsian várta a reakciómat. Vettem egy mély levegőt és kinyújtottam a kezem James felé. Liam elmosolyodott, mi James megkönnyebbülve oda futott hozzám és megölelt. 
"Annyira aggódtam érted és utáltam a helyzetet, hogy ilyen mérges voltál rám." Suttogta, miközben Liam lassan kihátrált és magunkra hagyott. 
"Sajnálom, hogy olyan hisztis liba voltam veled. Egyáltalán nem úgy gondolkodtam, mint egy felnőtt." Vontam meg a vállam. James elmosolyodott. 
"Sosem viselkedsz úgy mint egy felnőtt és ezt szeretem benned." Simogatta meg az arcom. Mikor épp elakartam neki mondani, hogy min nevettünk Liam-el, hirtelen kinyitódott az ajtó és a sebész lépett be, aki összevarrta a sebemet. 
"Mis. Nick, lassan elmehet." Szólt mosolyogva, majd oda sétált egy másik beteghez. Izgatottan szálltam ki az ágyból, kicsit meginogva a sok fekvéstől, majd elindultam Jamest követve Réka kórterme felé. De mikor befordultunk a folyosóra, Finn pattant fel és futott oda elém. 
"Nem mehetsz be hozzá." Állta el az utat. 
"Mi, de miért nem?!" Akadtam ki, majd megpróbáltam kikerülni őt, de Finn visszarántott. 
"Így is elég zűrt okoztál az életünkben. Nincs több keresnivalód itt. Sőt, mikor holnap reggel hazamegyek, már nem akarlak ott látni se téged, sem a zűrös haverjaidat!" Kiabálta úgy, hogy szinte az egész kórház zengett tőle. 
"Ehhez nincs jogod! Nem tulajdoníthatod ki saját magadnak!" Üvöltöttem és James-nek, sőt az addigra előkerülő Liam-nek kellett visszafognia. Majd lassan elcipeltek a folyosó másik végébe, ott leültettek és próbáltak beszélni a fejemmel, de nem engedtem. Sírtam és kiabáltam. Közben James jól beolvasott Finn-nek, de az sem segített. 
Viszont egy órával később Finn odajött hozzám. 
"Réka felébredt." Mondta semmit mondó hangon. Egy kicsit hezitált és csak a távolba meredt. "Azt szeretné, ha bemennél hozzá." Bökte ki végül, mire én gyorsan felálltam és Finnt arrébb lökve mentem Rékához. 
Mikor beléptem, a sírás kerülgetett, hiszen olyan gyengének tűnt azon az ágyon. Mutatta, hogy üljek le mellé. Beszélni még nem igazán tudott. 
"Hogy vagy?" Kérdeztem, mikor helyet foglaltam mellette. Egy kicsit várt, mintha erőt szedne magán. 
"Sokkal jobban. Hiába szeretem Finn, megmondtam neki, hogy egy seggfej, amiért elzár a barátnőmtől, aki nem tehet semmiről. Kicsit meglepődött." Nevetett, majd hirtelen elkomorul az arca. "Az orvos azt mondta, hogy nagy szerencsém van, hogy túl éltem." Mondta, mire én végleg sírásba törtem ki. 
"Annyira sajnálom." Borultam rá, majd ő megfogta a kezem. 
"Nem a te hibád Amy." Szólt és próbált megölelni, de a zsinórok nem nagyon engedték neki. 
"Remélem jobban leszel." Töröltem le a könnyeimet és próbáltam nem drámázni annyira. 
"Nem engedem, hogy elmenjetek. Nyugodtan maradhattok. Azt mondta az orvos, hogy egy hét és haza mehetek. Szeretném, ha addig még otthon lennétek." Réka mosolyogva mondta mind ezt és jó érzés volt újra látni őt ilyen állapotban. 
"Szerinted Finn meg tud még nekem valaha bocsájtani?" Kérdeztem, mire Réka az ajtó felé mutatott. 
"Kérdezd meg tőle." Valóban Finn ott állt és minket figyelt. Mikor hallotta ezt a mondatot Rékától, közelebb jött hozzánk. 
"Nos, még mindig mérges vagyok. De csak a bánat beszélt belőlem. Ne haragudj Amy. Te egy rendes lány vagy és tudom, hogy szereted az én barátnőmet." Szólt, miközben leült az egyik székre. Lassan James és Liam is bejött, majd a balesetet elemeztük ki, hogy mi történt valójában.